4.Fejezet

Sziasztok! Nagyon köszönöm a pipákat, az új feliratkozót és Clove kommentjét! Örülök h itt vagytok és olvastok! Ebben a részben lesz már egy pár érdekes dolog is, de nem valami hosszú, mert  a következő részben lesz az aratás. Na, szóval remélem tetszeni fog, és nézzétek meg a videót, meg a szereplőket mert frissült! Jó olvasást. Reni Everdeen :)
_________________________________________________________________________________

Egy bólintással megegyezek magamban a ténnyel, hogy Caesar nem készít velem interjút. Indulatosan kikapcsolom a tévét és felállok a kanapéról. Lassú, lomha, kimért léptekkel tipegek a szobámba és végigdőlök az ágyamon. Az ágyam olyan régi, mint a ház. Még a déd szüleim is itt éltek és talán még a nagypapa is ezen az ágyon aludt. És, hogy megbizonyosodjak erről az ágyam nyikorogva adja tudtomra, hogy igazam van. Talán van még két vagy két és fél órám az aratásig. Addig meg csinálnom kellene valamit. A rozoga íróasztalomhoz megyek és kihúzom a felső fiókját. Egy kis bőrkötésű könyvecske van benne. Masnival van lezárva és kicsit poros is már a teteje. Remegő kezekkel nyúlok érte és leteszem az asztalra. Egy hatalmas lökéssel belököm a fiókot és a könyvecskére terelődik minden figyelmem. Jobbnak látom, ha a kezemmel seprem le róla a port, mert, ha most megfújom, megfulladok. A kezeim még mindig remegnek, de a könyv titokzatossága egyszerűen kísért. Világéletemben kíváncsiskodó lány voltam. Előbb vagy utóbb kiderítettem azt, amit ki akartam. Göndör barna hajam előre ugrik és eltakarja az arcomat. Meg fogom a masni egyik szárát és finoman húzni kezdem. A nagynéném naplója ez. A nagynénémé, akivel még soha nem találkoztam. A nagynénémé, akinek még csak a nevét sem tudom. Apa, azt mondja, hogy még a születésem előtt meghalt, de nem hiszek neki. Él bennem a remény, hogy még él valahol csak a szüleim titkolóznak előlem. A naplót apám szekrényében találtam egy Húgom dolgai feliratú dobozban. Magam sem tudom, hogy miért, de úgy éreztem el kell hoznom. Nem volt még erőm kinyitni, de most megteszem. A nagynéném lehet, hogy még a létezésemről sem tud. De én tudom, hogy ő még él valahol és egyszer találkozni fogok vele. Ha törik, ha szakad én meg akarom ismerni. Apa nem tudom, hogy miért, de nagyon titkolózik a gyerekkoráról és a családjáról. Nem is ismerem az apa felőli rokonaimat. Még a nevüket sem tudom. És ez felbőszít. Oldalra teszem a masnit és felnyitom a könyvet. Egy kép van benne az első oldalon egyből. Középen egy hosszú szőkés hajú lány mellette két fiú. A jobb oldali kicsit kisebb. Viszont a bal oldalit azonnal felismerem. Sötét haja van és egy kést tart a kezében. Belemered a kamerába és nem mosolyog. Csak néz. Ez az apám! Remegő kezekkel veszem ki a képet a könyvből és az asztalomra teszem. Végigpörgetem a lapokat és csak néhány sort olvasok el.

Kedves naplóm!

Joe elköltözött itthonról! Azt mondta, hogy még az aratás előtt visszajön, hogy beszéljünk. Hiszen tudja, hogy ő a…

- Selah kicsim minden rendben? – nyit be a szobába anya. Összecsapom a könyvet és bevágom a fiókba.

- Igen persze. – bólintok mosolyogva.

- Melegítettem vizet. Menj és fürödj le. – mosolyodik el. Bólintok és megmarkolom a képet. Annyira ismerős a lány. Csak nem tudom, hogy honnan. Mivel anya benyitott a szobába nem tudtam meg, hogy mi lett a mondat vége. De azt tudom, hogy apa nagyon titkol előlem valamit. És ezt a titkot anya is tudja. Leveszem a ruháimat és bemászok a kádba. A víz langyos, de jól esik. A tizenkettedik körzetben az embereknek nincsen alkalmuk minden nap fürdeni. De az aratás előtt általában mindenki le szokott fürdeni. Lemerülök a víz alá és hagyom, hogy a víz fogságban tartson. Nincs elég időm, hogy beszéljek apával. Nincs elég időm, hogy elmondjam a lányoknak az észrevételeimet! Semmire nincsen már időm. Fél órával később anya bejön, hogy szóljon az aratásig még egy órám van. Bólintok és kimászok a kádból. Anyával nagyon jó a kapcsolatom. De az apámmal is. Ezért nem értem, hogy miért titkolóznak előttem. Az egyetlen törölközőmbe szárítom meg a hajamat és magam köré tekerem. Visszasétálok a szobámba és azonnal elszorul a torkom. Az ágyon már ott pihen a szokásos aratásra használt ruhám, amit tavaly vettem fel először.