16. Fejezet

Köszönöm szépen Johanna, Clove, és Leia kommentjét. Sokat jelentenek, hogy írnak nekem :). Ez a rész kicsit átkötő jellegű, és csak kicsit Prim és Selah kapcsolata derül ki belőle. Jó olvasást Reni Everdeen :)
____________________________________________________________

Az éjszakát végig forgolódom. Néha csak a plafont bámulom, és anyu altatóját dúdolgatom remélve, hogy segít. De nem. Csak pár órát sikerül aludnom, de akkor is rémálmom van, ezért hat órakor kimászok az ágyból. Felveszek egy köntöst, és kicsoszogok a folyosóra. Nem is lepődöm meg azon, hogy senki nincsen ébren. A nappaliban egy egészfalas ablak foglal helyet. Kint még csak felkelőben van a nap ezért még tökéletesen látszódnak a fények. Befészkelem magamat a sarokba, és nekidöntöm a fejemet a hideg ablaküvegnek. A napfelkeltét legalább annyira szeretem, mint a naplementét. Erről mindig az jut eszembe, amikor Prim és én kitaláltuk, hogy buli lenne a kertben aludni. Összeszedtem az ágyneműmet, és ő is, amit csak tudott. Az ő kertjüket választottuk. Két éve történt, amikor még nem kellett az aratás miatt aggódnunk. Nyár volt és legalább 30 fok meleg. Nem is nagyon kellett takaró. Katniss úgy döntött, hogy velünk tart, és ő is kiült hozzánk, a kertbe. Meleg teával a kezünkben néztük, ahogy a nap lenyugszik az égen, és eltűnik a hegyek mögött. Ez után kicsit hülyéskedtünk, és elszórakoztattuk magunkat. Nem is aludtunk aznap este semmit. Megvártuk a napfelkeltét, és azt is megcsodáltuk. Ez volt életem egyik legjobb napja. A legjobb barátnőmmel lehettem, és a nővérével, aki már tényleg olyan, mintha az én nővérem is lenne. Prim meg nem is a legjobb barátnőm. Ő a másik felem. Nélküle nem is Selah Goodwin lennék. Nélküle csak simán Selah, vagy Goodwin lennék. Szomorú mosoly ül ki az arcomra, és legördül egy könnycsepp. Persze Vivienne is a barátnőm, de ő nem olyan nekem, mint Prim. Persze hálás vagyok neki, mert megtanított zongorázni, és imádom meg minden, de nélküle is én maradnék. Még csak most döbbenek rá, hogy nekem mekkora szükségem van Primre. Tőle is sok mindent tanultam. Például a növény ismereteimet. Na, meg a gyógynövény főzeteket. Nem is emlékszem olyan napra, amikor nem együtt csináltunk valamit. Mindenhova együtt mentünk. Reggel a házunk előtt szokott várni, és együtt szoktunk iskolába járni. Az iskolában minden órán együtt ülünk, és együtt ebédelünk. Sőt még suli után együtt szoktunk tanulni. Egy szó, mint száz. Nem vagyok nélküle egész.

- Miért nem alszol? – jön egy hang a hátam mögül. Katniss kócos hajjal nagyokat ásítva lépked felém. Látszik rajta, hogy most kelt fel. Le sem tagadhatná!

- Nem tudok. – rázom a fejemet, és megpróbálom elrejteni előle a könnyeimet. Bár tisztában vagyok, hogy ez lehetetlen mivel Katniss már ezer éve ismer, és nem tudok neki hazudni. Főleg nem ilyen lelki állapotban. Leül velem szembe, és felhúzza a mellkasához a lábát. Meg sem próbálja megigazítani a haját. Most nincsenek, itt kamerák nem kell mutatnia, hogy milyen szép, meg, hogy mennyire szerelmes. Persze azt amúgy se kell neki mutatni, csak azért nem árt, ha egy kamera közelében nem is engedi el maga mellől a barátját. Az arcomhoz nyúlok, hogy le tudjam törölni a könnycseppemet. Katniss arcán apró mosolyt vélek felfedezni.

- Hiányzik? – kérdezi. Tudom, hogy most kire céloz, mert ismer engem annyira. Meg amúgy is. Szavak nélkül tudunk kommunikálni egymással. Katniss mindig is szerves része volt az életemnek. A „nővérem”. A barátnőm. Bármilyen jelzőt tudnék rá még most is akasztani, de most csak egy jut eszembe. Mentor. Még a gondolattól is kiráz a hideg. Katniss most nem a pótnővérem, sőt még nem is a barátnőm. Ő most a mentorom, aki segít felkészülni a viadalra. Talán itt nem olyan a napfelkelte, mint a körzetben. Ott mindig otthon éreztem magamat, de most nem érzek ilyet. Most a puszta ürességet érzem. A kimagasló hegyek ugyanígy vannak itt is, de ez mégsem olyan. Hiányzik az, hogy nem a barátaimmal vagyok. Hiányzik az, hogy nem otthon vagyok. Hiányzik minden. Az életem. Ami most itt van, azt nem nevezném életnek. Csak hülyeségnek. Vagy bárminek.

– Nem vagy éhes? – szólal meg Katniss pár perccel később. Vagy egy órával. Bólintok egyet, mire a mentorom feláll a helyéről. Tesz egy pár lépést az asztala felé, és belesuttogja a kívánságát.  A Kapitólium elég modern egy hely. Kezdve a vonattal. Minden olyan jövőbeli. Ez nem tudom, hogy hogyan jött, de valahogy így érzem. Egy perccel később az asztalból felemelkedik a rendelt két tányér, és két bögre tea. Katniss odahozza nekem az egyik tányért, és bögrét. Beleszagolok a teába. Epres. Ezek szerint Katniss nem felejtette el, hogy ez a kedvencem. Mióta megnyerte a viadalt Prim, és én egyszer kitaláltuk azt a játékot, hogy kóstoljunk meg mindenféle teát. Némelyiket össze is kevertük. Nekem meg az epres ízlett a legjobban. Azóta is Katniss mindig, amikor ott voltam náluk epres teával kínált.

- Nem felejtetted el? – kérdezem, miközben belekortyolok a finom italba. Melegség árad szét a testemben, ahogy a tea leereszkedik a torkomon.

- Ezt lehetetlen elfelejteni. – mosolyog, és hozzá lát a reggelijéhez.

15.Fejezet

Köszönöm az előző fejezethez érkezett kommenteket, és pipákat. Most nem akarom feleslegesen húzni az időt, úgyhogy jó olvasást <3
______________________________________________________________

Most nem tűnik részegnek. Látszik rajta, hogy megfürdött, és megfésülködött. Egy szürke felső van rajta, és meg is borotválkozott. Brr. Haymitch megborotválkozott! Belenyomom a kést a húsba, és elvágom. A számhoz emelem, és miközben bekapom, bólintok egyet.

- Mivel volt az a kis incidens mi lenne, ha játszanátok a szerelmes párt? – érzem, hogy a falat a torkomon akadt, de lenyelem, és úgy teszek, mint, aki nem hallotta.

- Nekem megfelel. – mondja Greg. A húsra szegezem a tekintetemet, és nem figyelek a beszélgetésre.

- Selah? Neked is megfelel? – kérdi Haymitch. Előbb vagy utóbb válaszolnom kellene a kérdésre. És most persze az utóbb mellett tenném le a voksomat. Kifújom a szemembe hulló frufrumat.

- Persze. Miért is ne? – vonok vállat, mintha lazán venném az egészet. – De nem fogják azt gondolni, hogy fiatalok vagyunk? – kérdezem. Leteszem a villámat, mert elment az étvágyam ettől a beszélgetéstől. Peeta átveszi a szót Haymichtől, és megrázza a fejét.

- Itt nem az a fontos. Hanem elég annyi, hogy szeretitek egymást. Ez a közönségnek tetszeni fog. – a kezemmel eltolom magamat az asztaltól. Nem szeretnék Greg szemébe nézni. Félek, hogy az érzéseim megint imbolyogni kezdenének. Az asztal csipkés terítőjével kezdek játszani. Most legszívesebben a szobámba vágtatnék, de bunkóságnak minősülne tekintve, hogy lekéstem a vacsit. Ráadásul Effie Trinket nagyon nem szereti az illetlen embereket, és nem szeretnék nála tiltó listára kerülni. A vacsora csendesen folytatódik. Mindenki a maga gondolataiba mered, és még csak egymásra sem nézünk. Effie feldobja az ötletet, hogy menjünk, és nézzük meg a felvonulás ismétlését. Mind benne vagyunk, mert ez egy kicsit figyelem terelő. Letelepszünk a társalgónak nevezett szobában a fehér díványra. Egy nagy hosszúkás fehér dívány, két ilyesmi fotel, és egy üvegasztal foglal helyet ebben a helyiségben. A tévé vagy kivetítő fel van függesztve a falra, és legalább akkora, mint a házunkban az ablak. Talán annak is elmenne. Magától bekapcsol, és a lila hajú Caesar Flickerman jelenik meg a képernyőn egy halom papírt szorongatva. Mögötte egy kivetítő, amin a visszaszámlálás látható a viadalig. Mellette ott ül a műsorvezető társa Claudius Templesmith. Egy kicsit poénkodnak egészen addig, amíg meg nem szólal a himnusz. A Köröndre kigördül az első körzet kocsija. A lány fekete haja loknikká van göndörödve, és valami csillámló fejdíszt visel. A mellette álló kopasz srác nem csillog, annyira, mint a lány. Igazából jól mutatnak együtt. Kár, hogy a legtávolabbi ponton állnak egymástól. Bár tudnám a nevüket. Valami furcsa történik, és mindkettőjük neve beugrik. A lány neve Blossom a fiúé Myles. Ez meg, hogy? Lehet oda figyeltem, és csak most jutott el a tudatomig? A második körzeti ikerpár harci ruhát, és páncélt visel. A lány haja fel van kontyolva. Estelle és Elliott. Hasonlít is a nevük. Olyan tipikus szőke erős ikrek. A negyedik körzetben most megint (mint minden évben) a tengerre tették a hangsúlyt. Kék ruhába öltöztették a maradék két hivatásost. Peggy és ha jól emlékszem Jorge. Jorge kezébe még egy műszigony is került. Mit nem mondjak jól mutattak! A hetedik körzetbeli lány következik, aki ha így jobban megnézem nem is hasonlít Vivire. Csak a haja. Bár az sem annyira. Az ő szeme kék, míg Vivienne szeme barnás. Kicsit sápadt a bőre ellentétben Viviennel, aki viszont elég sötét bőrű. Szóval nem is értem mi fogott meg benne. Talán az, hogy egyidősek vagyunk, és némi harckedvet is vélek felfedezni a szemében. Amúgy fának öltöztették őket. De nem úgy, ahogy az ember elképzeli. Barna ruhát viselnek, és zöldre van festve a hajuk, és a bőrük felső része. Még az arcuk is. Nem állnak ki belőle botok, de mégis remekül néznek ki. Naomi, ugrik be a lány neve. Igen, teljesen biztos, hogy ez a neve. Caesar időnként közbe szól valami poént, de hagyja, hogy nézzük a felvonulást. A mi körzetünk következik, és a körönd felé haladva bekapcsolom az izzókat. Így visszanézve nagyon jól mutattunk. A fények egyre szebben haladnak lefelé, amikor Greg felém hajol és megcsókol. Megdörzsölöm az arcomat, és elfordítom a tekintetemet. Még most sem tudom, hogy miért csinálta. Lehet, hogy tetszem neki, de még mindig úgy gondolom, hogy a támogatók miatt. Időnként mutatják az első, és hetedik körzetet, de a legtöbbször a mi fénylő ruháinkat láthatjuk. Meg sem várom Snow elnök beszédét felállok, és egyenesen a szobámba megyek. Ledobom a ruháimat a földre, és beslisszolok a fürdőbe. Nem érdekel, hogy már fürödtem most le kell mosnom magamról a szégyent. Szégyellem magam e miatt az egész dolog miatt. Nem lett volna szabad visszacsókolnom őt. De, ami megtörtént az megtörtént. Nincs vissza út. A nyomrom görcsölni kezd, aminek az lesz a következménye, hogy összesem a földön. Az öklömmel belevágok a gombokba, és elállítom a gőz és a víz kevergését. Átölelem a mellkasomat, és a térdemre hajtom a fejemet. Vizes tincseim összeragadva hullanak a szemembe. Pontosabban az arcom elé. Ismét sírni kezdek. Én ezt nem bírom! Még csak most fog elkezdődni a kiképzés, de én már meg akarok halni. Túl akarok esni rajta. Gyorsan! Ez nem testileg tesz tönkre. Hanem lelkileg.

14.Fejezet

Hűha. Örülök, hogy meglepette benneteket az előző rész. Ez volt a célom. Remélem ez a rész is teteszeni fog nektek ;)
______________________________________________________________

A szobámban csak egy nagy kör alakú ágy van, és egy hatalmas szekrény. Olyasmi, mint a vonaton, csak kicsit sokkal nagyobb. Csak ledobom a habos ruhámat az ágy végére és a fürdőbe spurizok. Megfürdök és kisubickolom a hajamból a csillámot. Katniss mondta, hogy nem muszáj kimennem, vacsorázni, de nehogy azt higgyék már, hogy félek. A kezemet elég beledugnom egy doboz szerűségbe és azonnal megszárad. Egy kontyban összekötöm a fejem tetején, és kipattogok a szobába, hogy keressek valami ruhát. A szoknya most tuti nem. Ruhát sem veszek fel, úgyhogy marad a nadrág. Sikerül találnom egy fekete testhez simuló puha tapintású nadrágot. Hozzá egy fehér inget veszek fel. A cipővel nem szenvedek. Egy fekete topánt veszek ki a szekrényből és beledugom a lábamat. Elfordítom az ajtógombot és kilépek az ajtón. De legszívesebben vissza is csuknám azonnal. Greg áll a szobám előtt. A keze az feje mellett van, és úgy tűnik, hogy kopogni szeretett volna. Azonnal dühös leszek, és vissza szeretném csukni az ajtót, de Greg megakadályoz ebben. Beljebb tolja az ajtót és ezzel együtt engem is. Mindegy. Legalább nem a folyosón fogunk balhézni.

- Elmondanád, hogy mégis mi bajod van neked? – tárja szét a karját idegesen.

- El. Mi az, hogy a felvonulás közepén mindenféle szó nélkül megcsókolsz? – kiabálok rá. A laza modora még jobban felpaprikázott ezért most képtelen lennék lenyugodni. Greg gúnyosan elmosolyodik és elnéz mellettem.

- Talán zavart, Sel? – a gúny csak úgy süt a hangjából. Az, hogy az általa kitalált becenéven hív csak feljebb nyomja bennem a pumpát.

- A fenébe is! Ne merészelj még egyszer így szólítani! Nem vagyok a barátnőd, hogy becézgess engem! – ordítom, és csak remélni tudom, hogy a falak hangszigeteltek, és most senki nem hall minket. Greg arca megenyhül. Tesz felém egy lépést, és mélyen a szemembe néz. Az érzéseim megrohamoznak, és rájövök, hogy a francba is! Én ugyanúgy szeretem, mint eddig. Sőt talán jobban is, mert nem is olyan régen megcsókolt. Megragadja a karomat, és finoman magához húz.

- Miért nem? – kérdezi, és kisimít egy kósza hajtincset a szememből. – Miért nem vagy a barátnőm?

- Sosem kérted, hogy az legyek. – válaszolom a szerintem megfelelő választ. Greg végig simítja az arcomat, és érzem, hogy a szívverése felgyorsul. A kezei a derekamra vándorolnak, és a homlokát az enyémnek dönti. A karjaim maguktól cselekednek. Felkúsznak Greg vállán, és átkulcsolják a nyakát. A számon szívom be a levegőt, és már majdnem elájulok, amikor Greg szája az enyémhez nyomódik. Lehunyom a szememet, és ismét a felismerés tör rám. Kibontakozok a fiú öleléséből, és ellököm magamtól.

- Nem lehetek a barátnőd. – hajtom le a fejemet. – A viadal úgyis elválaszt majd minket egymástól. Sajnálom. – mondom könnyes szemekkel. – Most menj el. – mutatok az ajtóra. Greg tesz egy lépést hátra, de a tekintete még mindig a számra szegeződik. Bezárja maga mögött az ajtót, és a sírás azonnal kiszakad belőlem. Felsikítok, és tapogatózom az ágyon, hogy magamhoz tudja ölelni egy párnát. Beletemetem az arcomat, és egyre csak azt ismételgetem, hogy meg akarok halni. Érzem, hogy a hajgumi szétpattan a fejemen, és belehull a hajam az arcomba. Most már végképp semmi kedvem nincsen kimenni innen. Átáztatom a párnát, és újabb után nyúlok. Miután az is átázik a szivacshoz nyomom az arcomat, hogy most már az ázzon tovább. Szorosan lehunyom a szememet, és elképzelem, hogy otthon vagyok. Prim, Vivienne, anya és apa. Ahogy a szüleimre gondolok, azonnal elönt a már ismerős érzés. A tudatlanság. És itt nem arra gondolok, hogy nem tudom, mi van velük. Hanem arra, hogy nem tudok semmit, arról, hogy mi folyik körülöttem. Az ingem ujjába törlöm, az arcomat. Tutira piros, és feldagadt a sok sírástól. Kiskoromban anya mindig énekelt nekem valamit, amitől megnyugodtam. Elkezdem dúdolgatni a kiskori altatómat. Közben átölelem a lábamat, és előre-hátra hintáztatom magamat. Könyörgöm. Fiatal vagyok még a fiúkhoz. 13 éves vagyok. És most az jönne, hogy előttem az élet, de sajnos csak pár napom van az életemből. És azt a pár napot is a Kiképzőközpontban kell eltöltenem. Kiképzéssel, és felkészüléssel. Most, hogy egy kicsit megnyugodtam ki kellene mennem, hogy megmutassam, nem vagyok egy lány, akit egy csók ennyire összetör. Öles léptekkel az ajtóhoz megyek, és kisétálok rajta. A lépteim visszhangoznak az üres folyosón. Bekanyarodom az étkezőbe, ahol rajtam kívül az egész csapat vacsorázik. Még Portia és Cinna is. Mosolyt erőltetek az arcomra, és odasétálok. Katniss Peeta mellett ül, és mosolyogva nézi, ahogy kihúzom Greg mellett a széket. Levágom magamat rajta, és figyelmen kívül hagyom a kíváncsi tekinteteket. Ne nézzenek már így rám! Szedek a kitett húsból, és valami furcsa pürét is teszek a tányérra.

- Most, hogy Selah is képviselteti, magát köreinkben beszélhetnénk a további taktikáról. – köhint egyet Haymitch.

13.Fejezet

Nos, köszönöm Clove és Johanna kommentjét. Megmelengették a szívemet <3. Na ettől a résztől fog végleg beindulni a történet. Remélem tetszeni fog nektek. Előre szólok, hogy Selah és Greg ruhája nagyon hasonlít Katniss és Peeta ruhájához, amit a Nagy Mészátláson viseltek. Remélem kellőn megfogtok lepődni a részen. Nem is húzom itt az időt. Jó olvasást! Újboli Reni Everdeen :)
_____________________________________________________________________________

A ruhám sercegni kezd és az izzók fentről lefelé egyesével felvillannak. Fent még egész halványan világít, de, ahogy közeledik a vége felé egyre erőteljesebb lesz a színe. Mintha szikráznánk. Nem jut eszembe tökéletes hasonlat, vagyis, de. Egy égő gyertya. Szikrák vagyunk. Felemelem a fejemet és akaratlanul is, de Greg felé fordulok. A szemében tükröződik a ruhám villogása és elmosolyodik. Szabad kezét az állam alá simítja, majd lehajol. A szája súrolja az enyémet. Kővé dermedek, amikor megcsókol. Mögöttem hangosabb lesz a tömeg, és nem tehetek ellene semmit. Nem is tudom mióta vártam már erre a pillanatra. Greg finoman csókol, én meg nyugisan viszonzom azt. A felismerés villámként hasít belém. Állj meg Selah! Mit csinálsz? A csókunk olyan gyorsan ér véget, mint, ahogy elkezdődött. Hogy képzeli ezt? Mi az, hogy csak egész egyszerűen megcsókol? Nem vagyok, zavarban csak kínosan érzem magamat, hogy olyas valakivel csókolóztam először, aki ezt nem is akarta. Aki csak a támogatók miatt csinálta az egészet. Kedvem támadt most felpofozni, de az újonnan szerzett támogatóinkat nem szívesen üldözném el. A lovak lassítanak és megállnak a köröndön. Nem fordulok Greg felé még csak azért sem. Tudja meg, hogy milyen érzés, ha nem kaphatja meg, amit akar! Snow elnök megjelenik az erkélyén és mesterkélt mosollyal végig néz a kiválasztottakon. Elmondja a beszédét és úgy tesz, mintha nagyra tartaná a jelenlétünket. Ez nincs így! Már alig várja, hogy az arénában viadal címszó alatt legyilkoljuk egymást. Résnyire húzom a szememet és elfordítom a tekintetemet az elnökről. A beszéde után a lovak elindulnak vissza a Kiképzőközpontba. A kezem mocorogni kezd Greg kezében. A lovak éppen befutnak a Kiképzőközpontba, amikor sikerül kirángatnom a kezemet az övé közül.

- Mi bajod van? – kérdezi, és nagyon úgy tűnik, hogy felháborodott. Leugrik a szekérről, és nekem is segíteni akar, de ellököm a kezét. Belekapaszkodok a kocsi szélébe és kifinomult mozdulatokkal leugrom róla. Greg hitetlenül felnevet és félre néz. Portia és Cinna közelednek felénk. A hall zúgolódik a kiválasztottak és stylistjaik hangjától. Mind megdicsérik őket, és büszkén vállalják fel, hogy ők voltak a ruháik tervezői.

- Nagyszerűek voltatok! Egyszerűen mesések. – lépnek mellénk a mi stílustanácsadóink. Idegességemben egy göndör hajtinccsel kezdek babrálni, és csak motyogok valamit, ami hasonlít a köszönömhöz. Cinna összehúzza a szemöldökét és úgy néz rám. Kicsit közelebb hajol, és a fülembe súg úgy, hogy csak én hallhassam.

- Baj van? – suttogja. Alig észrevehetően bólintok egyet, de legyintek, hogy ne kérdezősködjön róla. Cinna veszi a célzást, és tereli a témát. A liftekhez megyünk, és egyszerre szállunk be mindannyian. Portia benyomja a tizenkettes gombot, és a lift száguldani kezd felfelé. Minden körzetnek saját emelete van. Ezért is könnyű nem eltéveszteni, hogy hányadik emeletre kell mennünk. Mivel mi a tizenkettedik körzetből jöttünk ezért miénk a tető lakosztály. A fények váltakoznak minden egyes emeletnél, és kezd megfagyni a levegő. Háttal neki dőlök a hideg üvegnek és tudomást sem veszek a jelenlévőkről. Én szállok ki elsőként a liftből. Szívem szerint egyből megkeresném a szobámat, de mivel szembe találom magamat a többiekkel, ezt nem teszem meg.

- Csodásak! Nagyon, nagyon jók voltatok! – ugrándozik Effie Trinket és egy nagy vörös rúzsfoltot hagy az arcomon. – És az a csók. – csettint, mire idegesen megforgatom a szememet. Haymitch kinyújtja a kezét és gratulál. Katniss elmosolyodik és magához ölel.

- Beszélnünk kell. – suttogom a fülébe. Katniss elhúzódik és bólint egyet. Megfogja a kezemet és elhúz a többiektől. Beszállunk a liftbe és elindulunk felfelé. Nem tudom, hogy hova megyünk, de legalább nem leszünk a többiek közelében. Nem megyünk sokat csak egy villanást látok, amikor felérkezünk. A levegő beletúr a hajamba és felborzolja azt. A tetőn vagyunk. Elmosolyodok, és a széléhez megyek a párkánynak. A tenyeremmel felemelem magamat és előre hajolok. Csodálkozok, hogy Katniss nem rohan azonnal oda hozzám, hogy visszarántson. Amint kiér, az arcom valami erő fogja és visszadob. Katniss visszahúz és megtámasztja a könyökét a párkányon.

- A csók? – kérdezi, és az arcán különböző érzelmek haladnak át. Megadóan bólintok és a kezemmel végig simítom a párkányt. Remélem, hogy itt nem hallják, hogy mit beszélünk, mert abból biztosan nagy botrány lenne.

- Én nem akarom a szerelmespárt játszani. – nyögöm ki pár pillanaton belül. – Mert én nem szeretnék úgy együtt lenni vele, hogy a támogatók miatt. – mondom és abban a pillanatban eltörik a mécses. Katnissből kiszakad egy szaggatott és hosszú sóhaj.

- A csók miatt nincs más választásod. Meg kell mutatnod, hogy szereted, mert, ha nem egy támogatód sem lesz. – rázza meg a fejét. Mintha szomorú lenne. Mint, akkor este a vonaton. De, hát az tegnap volt!

- Tudom, de vagy én, vagy ő, vagy mindketten meghalunk. – nyögök fel és letörlöm a könnyeimet. Én ezt nem akarom. Nem akarom, hogy meghaljon, se ő, se én. Katniss erőteljesen megrázza a vállamat.

- Térj észhez Selah! Jelenleg ez az egyetlen esély, hogy túléld a viadalt! – igaza van. Túlságosan is igaza van. Megtörlöm az arcomat, hogy ne látszódjon a sírásom nyoma se. Életben akarok maradni? Nem tudom. De, ha életben akarok maradni, muszáj a mentoromra hallgatnom. Én és Greg szerelmesek vagyunk egymásba, és meg akarjuk nyerni a 75. Éhezők Viadalát. Ketten.