14.Fejezet

Hűha. Örülök, hogy meglepette benneteket az előző rész. Ez volt a célom. Remélem ez a rész is teteszeni fog nektek ;)
______________________________________________________________

A szobámban csak egy nagy kör alakú ágy van, és egy hatalmas szekrény. Olyasmi, mint a vonaton, csak kicsit sokkal nagyobb. Csak ledobom a habos ruhámat az ágy végére és a fürdőbe spurizok. Megfürdök és kisubickolom a hajamból a csillámot. Katniss mondta, hogy nem muszáj kimennem, vacsorázni, de nehogy azt higgyék már, hogy félek. A kezemet elég beledugnom egy doboz szerűségbe és azonnal megszárad. Egy kontyban összekötöm a fejem tetején, és kipattogok a szobába, hogy keressek valami ruhát. A szoknya most tuti nem. Ruhát sem veszek fel, úgyhogy marad a nadrág. Sikerül találnom egy fekete testhez simuló puha tapintású nadrágot. Hozzá egy fehér inget veszek fel. A cipővel nem szenvedek. Egy fekete topánt veszek ki a szekrényből és beledugom a lábamat. Elfordítom az ajtógombot és kilépek az ajtón. De legszívesebben vissza is csuknám azonnal. Greg áll a szobám előtt. A keze az feje mellett van, és úgy tűnik, hogy kopogni szeretett volna. Azonnal dühös leszek, és vissza szeretném csukni az ajtót, de Greg megakadályoz ebben. Beljebb tolja az ajtót és ezzel együtt engem is. Mindegy. Legalább nem a folyosón fogunk balhézni.

- Elmondanád, hogy mégis mi bajod van neked? – tárja szét a karját idegesen.

- El. Mi az, hogy a felvonulás közepén mindenféle szó nélkül megcsókolsz? – kiabálok rá. A laza modora még jobban felpaprikázott ezért most képtelen lennék lenyugodni. Greg gúnyosan elmosolyodik és elnéz mellettem.

- Talán zavart, Sel? – a gúny csak úgy süt a hangjából. Az, hogy az általa kitalált becenéven hív csak feljebb nyomja bennem a pumpát.

- A fenébe is! Ne merészelj még egyszer így szólítani! Nem vagyok a barátnőd, hogy becézgess engem! – ordítom, és csak remélni tudom, hogy a falak hangszigeteltek, és most senki nem hall minket. Greg arca megenyhül. Tesz felém egy lépést, és mélyen a szemembe néz. Az érzéseim megrohamoznak, és rájövök, hogy a francba is! Én ugyanúgy szeretem, mint eddig. Sőt talán jobban is, mert nem is olyan régen megcsókolt. Megragadja a karomat, és finoman magához húz.

- Miért nem? – kérdezi, és kisimít egy kósza hajtincset a szememből. – Miért nem vagy a barátnőm?

- Sosem kérted, hogy az legyek. – válaszolom a szerintem megfelelő választ. Greg végig simítja az arcomat, és érzem, hogy a szívverése felgyorsul. A kezei a derekamra vándorolnak, és a homlokát az enyémnek dönti. A karjaim maguktól cselekednek. Felkúsznak Greg vállán, és átkulcsolják a nyakát. A számon szívom be a levegőt, és már majdnem elájulok, amikor Greg szája az enyémhez nyomódik. Lehunyom a szememet, és ismét a felismerés tör rám. Kibontakozok a fiú öleléséből, és ellököm magamtól.

- Nem lehetek a barátnőd. – hajtom le a fejemet. – A viadal úgyis elválaszt majd minket egymástól. Sajnálom. – mondom könnyes szemekkel. – Most menj el. – mutatok az ajtóra. Greg tesz egy lépést hátra, de a tekintete még mindig a számra szegeződik. Bezárja maga mögött az ajtót, és a sírás azonnal kiszakad belőlem. Felsikítok, és tapogatózom az ágyon, hogy magamhoz tudja ölelni egy párnát. Beletemetem az arcomat, és egyre csak azt ismételgetem, hogy meg akarok halni. Érzem, hogy a hajgumi szétpattan a fejemen, és belehull a hajam az arcomba. Most már végképp semmi kedvem nincsen kimenni innen. Átáztatom a párnát, és újabb után nyúlok. Miután az is átázik a szivacshoz nyomom az arcomat, hogy most már az ázzon tovább. Szorosan lehunyom a szememet, és elképzelem, hogy otthon vagyok. Prim, Vivienne, anya és apa. Ahogy a szüleimre gondolok, azonnal elönt a már ismerős érzés. A tudatlanság. És itt nem arra gondolok, hogy nem tudom, mi van velük. Hanem arra, hogy nem tudok semmit, arról, hogy mi folyik körülöttem. Az ingem ujjába törlöm, az arcomat. Tutira piros, és feldagadt a sok sírástól. Kiskoromban anya mindig énekelt nekem valamit, amitől megnyugodtam. Elkezdem dúdolgatni a kiskori altatómat. Közben átölelem a lábamat, és előre-hátra hintáztatom magamat. Könyörgöm. Fiatal vagyok még a fiúkhoz. 13 éves vagyok. És most az jönne, hogy előttem az élet, de sajnos csak pár napom van az életemből. És azt a pár napot is a Kiképzőközpontban kell eltöltenem. Kiképzéssel, és felkészüléssel. Most, hogy egy kicsit megnyugodtam ki kellene mennem, hogy megmutassam, nem vagyok egy lány, akit egy csók ennyire összetör. Öles léptekkel az ajtóhoz megyek, és kisétálok rajta. A lépteim visszhangoznak az üres folyosón. Bekanyarodom az étkezőbe, ahol rajtam kívül az egész csapat vacsorázik. Még Portia és Cinna is. Mosolyt erőltetek az arcomra, és odasétálok. Katniss Peeta mellett ül, és mosolyogva nézi, ahogy kihúzom Greg mellett a széket. Levágom magamat rajta, és figyelmen kívül hagyom a kíváncsi tekinteteket. Ne nézzenek már így rám! Szedek a kitett húsból, és valami furcsa pürét is teszek a tányérra.

- Most, hogy Selah is képviselteti, magát köreinkben beszélhetnénk a további taktikáról. – köhint egyet Haymitch.