Videó

Sziasztok! Még nem részt hoztam hanem valami mást. (A rész vasárnap érkezik!) Elkészítettem a We Remain videóját. Remélem tetszik. Puszi: Reni Everdeen :)

Díj

Köszi a díjat Snow Girl<3

 

1. Írj magadról 11 dolgot!
2. Válaszolj 11 kérdésre!
3. Írj 11 kérdést!
4.Küldd tovább 11 embernek!

 

1.

1. Beteg vagyok
2. Ma hazajöttem a suliból tanítás közben
3. Leonetta forever
4. Clove megsikíttatott ma az új résszel
5. Roszul vagyok
6. Nem akarok írni ide semmit
7. Holnap nem megyek suliba
8. Selah teljes mértékben én vagyok
9. Greg meg egy fiú akit nem írok le
10. Na még egy dolog magamról
11. És vége

2.

 

1. Peeta vagy Gale? - Peeta természetesen

2. Melyik a kedvenc mondatod a THG bármelyik részéből? - Szeretsz engem igaz vagy nem igaz? Igaz

3. Te hiszel a reményben? - még szép

4. Ha te is kiválasztott lennél, akkor milyen arénában küzdenél szívesen? - abban amit én írtam :)

5. Mi ihlet meg, amikor egy részt írsz? - sok minden

6. Ki a kedvenc énekesed? - Taylor Swift, Martina Stoessel

7. Lázadó típus vagy? - igen

8. Szoktál novellákat is írni? - aha

9. Effie vagy Cinna? - Effie is Cinna is

10. Melyik a kedvenc blogod? - Clove - Prim's story, Dorine - Nyitott szemek és még sorolhatnám

11. Nagy baj, ha nem tudok több kérdést írni? - nem most éppen örülök neki

3.

1. Hol laksz?
2. Szeretnél msot sikítani egyet?
3. Nézed a Violettát?
4. Olvasod a blogomat?
5. Táncolnál egy szál tangában az esőben az osztálytársaid előtt?
6. Az előző kéréd zavarba hozott?
7. Előre megírt részeid vannak vagy most írod?
8. Minden olvasódat szereted?
9. Az előző kérdést hülyesgnek tartod?
10. Voltál már olyan helyzetben hogy tudtad, amit mondanod kell de egy hang se jött ki a torkodon?
11. Idegesítettek a kérdések?

Clove

Dorine

3.Fejezet

Sziasztok! Ezt a részt időzítettről kapjátok. Nem is tudom pontosan, hogy most mennyi az idő, de nem baj. Köszönöm a pipákat meg mindent, ha vannak. Jó olvasást. Reni Everdeen :)
_______________________________________________________________________________

Az ajtót hangos csattanással vágom be magam után. Azonnal lerúgom magamról a cipőmet és a konyhába igyekszem. Anya reggelit csinál. Ha jól érzem, akkor megint valami gyümölcs püré lesz. A kertben egyetlen kis ültetvényünk van, amit én gondozok évek óta. Van két csirkénk, azokat anya tartja el, de még nekünk sincs gyakran enni valónk.

- Mi baj van kicsim? – kérdezi anya, de rám se néz, miközben csinálja a reggelit. Pár perc néma csönd után leesik neki, hogy milyen nap van ma. Az aratás napján az iskola és a bánya is zárva van. Ezért anya és apa is itthon vannak ma és ennek örülnöm kellene, de mindig eszembe jut, hogy miért is vannak itthon. Kihúzom a széket és levágom rá magamat. De szó szerint. Az órára nézek, ami pontosan tíz órát mutat. Felnyögök. Tanulni valóm nem igazán van, mivel a tanárok nem adnak házit vagy bármi tanulni valót. Szerintem ez is Snow elnök műve! Hogy a gyerekek még véletlenül se terelhessék el a figyelmüket! Pedig most mennyire jól jönne valami kis anyag Panem történetéről, amit igazából már kívülről fújok, de muszáj tudnom. Anya leteszi a tányéromat elém én meg fintorogva fogom meg a villámat. Apa kijön a konyhába és leül velem szembe. Ő is megkapja az adagját és úgy tesz, mint én.

- Muszáj ezt megennem? – pislogok ártatlanul anya felé.

- Selah Cashmere Goodwin! – sipítja anyám. A hideg végig fut a hátamon és érzem, hogy engem is megráz. Senki nem hív a teljes nevemen. Soha! Csak is az anyám, amikor mérges rám. Még az aratásra sem íratom fel a második nevemet. Igazából azt sem tudom, hogy miért ez a nevem! Ezer más lehetne, de nekem pont ez a név jutott. Úgy tudom, hogy az egyik első körzetbeli győztesnek is ez a neve. Cashmere. Hat éves lehettem, amikor nyert. Nem is nagyon érdekelt és most sem nagyon érdekel. De akárhányszor erről kérdezek, apa csak elhúz a szobájába anya meg témát terel. Tudom, hogy a szüleim titkolnak előlem valamit. Valamit, amit meg kell tudnom. És egyszer meg is fogok tudni! Prim sem tudja, hogy nekem miért ez a nevem, de a nővére tudja. És igen ő is terelni szokott. Valaki választ adhatna nekem, mert így nem értek semmit! Bocsánatot kérek anyától és belemerítem a villámat a tányéromba. Nem is látszik, hogy milyen gyümölcsből van. Sőt azt is meg merném kockáztatni, hogy nem is gyümölcs van benne. A számhoz emelem a villát és megrágom a már amúgy is rágottnak kinéző pürét. Ez gyümölcs. Csak az isten tudja, hogy milyen. Vagy lehet az sem. Lehet, hogy anya direkt úgy csinálta, hogy senki ne tudja, meg mit tesz bele. Megpróbálom gyorsan megenni a reggelimet, de ez nem sikerül. Legalább fél órát vesz, igénybe mire rendesen még jobban összerágom az ételt és lenyelem. Pedig nem kaptam nagy adagot. Csak egyszerűen a gyomrom kicsi kavics nagyságú és nem fogadja túl kedvesen az ételt. Fél tizenegy is elmúlik, de én még mindig az utolsó falattal szenvedek. Anya az asztalon könyököl és figyel. Ne már! Ha néz, akkor még később fejezem be a reggelimet. Benyomom a számba az utolsó falatot és leteszem a villámat. Anya megkönnyebbülten felsóhajt, és már el akarná mosni a koszos edényeket, amikor megállítom.

- Hagyd csak majd én. – tolom félre óvatosan. Utálok mosogatni, de most nincsen jobb dolgom. Anya vállat von és visszadobja a lavórba a szivacsot. Kúl. Most nyúlhatok le a mocskos és hideg vízbe és szedhetem ki belőle a régi és felettébb használt szivacsot. Majdnem a nyakamig húzom az ingemet és fújtatva belenyúlok a lavór mélyére. Kicsit keresgélek az alján és hurrá! Megtalálom az elnyűtt szivacsot! Dobok egy gyors győzelmi táncot, de hamar visszarántom magamat a valóságba. Kifacsarom a vizet a szivacsból és oldalra nyúlok a tányérért. Percek alatt végzek az összes tányérral és evőeszközzel. Nem tehetek, róla megint az órára pillantok. Kereken tizenegy óra. Még van három órám az aratásig. Kifésülöm a szememből a hajamat és a szobámba megyek. De mikor már majdnem beérek, a szobába elkanyarodok balra és a „nappaliban” kötök ki. Nem is nappali inkább a legnagyobb szoba a házban. Vagy maga a ház! Mindössze akkor a házunk, hogy van egy konyha, fürdő, két szoba és ez. Ez a nappalinak nevezett hely, ahol kizárólag egy tévé van és az ütött-kopott heverő. Nem szoktam tévézni csak a viadal alatt. Mivel olyankor még a kis három éves lányt is lenyomják a tévé elé, hogy nézze meg a viadalt! Tudom, mert engem is lenyomtak elé. Lehajolok és benyomom a gombját, majd levágódom a kanapéra és várok. A képernyőn megjelenik Panem címere és megpillantom Caesar Flickerman fejét. A közelgő aratásról kezd, beszélni vagy éppen folytatja a beszédet. Idén valami borzalmas lila árnyalatú a haja. Magamhoz ölelek egy párnát és belefúrom az arcomat.

- Mind izgatottan várjuk már, hogy megtudjuk, kik lesznek az idei év kiválasztottai! – éppen felemelem a fejemet és szembe találom magamat a vigyorgó képével. Nem Caesar! Nem fogsz velem interjút készíteni!

2. Fejezet

Betartottam az ígéretemet, és két nap múlva meghoztam a részt. Köszönöm a visszajelzéseket a történettel kapcsolatban. Megpróbálok belőle a legtöbbet kihozni! :) Lots Of Love Reni Everdeen :)
__________________________________________________________________________

Az óra fél kilencet mutat. Már másfél órája felhúzott lábakkal ülök a konyhában. Kint már megkezdődött a mozgolódás, de még mindig hallani a gyerek sikolyokat. A szüleim még mindig a szobában alszanak. Valamit csinálnom kellene, amíg el nem unom az életemet. Unottan felállok a székről és nagyokat lépdelve elirányítom magam a szobámig. A szobámban már nagyjából világos van ezért könnyedén megbotlás nélkül jutok el a szekrényemig. Kinyitom és a kevéske ruhám között kutakodni kezdek. Egy vászonnadrágra és egy fehér ingre esik a választásom nem mintha több közül választhatnék. A hajamat az ujjaimmal átfésülöm és idegesen összekötöm egy kontyba. A hajam a derekamig ér és néha levágatnám csak, akkor tutira meg is bánnám. Beledugom a bőrcsizmámba a lábamat és halkan kilépek a szobámból. Szükségem van egy kis szabadságra. Az ajtó nyikorog, ahogy lenyomom a kilincset és kilépek rajta. Lekocogok a néhány lépcsőn és máris az utcán találom magamat. Akaratlanul is, de balra indulok el. Az iskola irányába. Az aratás napján mindig zárva van és nem értem miért. Ez egy kicsit elterelné a gondolatainkat a közelgő aratásról. Zsebre vágom a kezemet és felemelem a fejemet, hogy ne menjen tele az orrom porral. Az iskola épülete nem a legszebb és nem is a legújabb épület, amit valaha láttam. Sőt nem is a legnagyobb. A kapu zárva van és előtte ott a pad, ahol Prim szokott várni reggelente. Prim és én hat éves korunk óta elválaszthatatlanok vagyunk. A nagybátyám ugyan abban a bányabalesetben halt meg, amiben Prim apukája is. Ott ismerkedtünk meg és kiderült, hogy nagyon sok mindenben hasonlítunk. Egyidősek is vagyunk és az óta sosem csináltunk semmit egymás nélkül. Vivienne kicsit később lett a barátnőnk. Vele nem is tudom egy két éve találkoztunk a suliban. Vivienne anyja kereskedő és az apja is. Ezért lógok ki most egy kicsit a sorból, mert Primék gazdagok lettek, mert Katniss megnyerte a viadalt és Vivienne jó módú családból származik. Leülök a padra és nézem az előttem elhaladó embereket és játszadozó kisgyerekeket, akiknek nem kell aggódniuk az aratás miatt. Mosolyogva felsóhajtok. Prim és én is így játszottunk, mikor még nem jártunk aratásra. Igaz, hogy csak tavaly óta járunk, de bennünk van a félelem, hogy a mi nevünket húzza ki a kapitóliumi kísérő Effie Trinket. Főleg, hogy Primnek tavaly egyetlen cetlije volt mégis kihúzták. Nekem most összesen két cetlim van és nehéz lenne pont azt húzni. Selah Goodwin neve csak kétszer van felírva gyöngybetűkkel.

- Tudtam, hogy ma itt leszel. – pillantok meg a tömegben egy hullámos szőke hajú lányt. Fél vállára van simítva a haja és kék szemeivel engem fürkész. Egy kék ruha van rajta, amit az iskolába szokott hordani és bőrcipő. A nővére kabátját viseli és mosolyogva lépked felém. Leül mellém a padra és elmosolyodik. – Jól vagy?

- Remekül. – forgatom meg a szememet. Mind ketten felnevetünk. – Most komolyan. Szerinted, hogy vagyok? Ennyire azért ismerhetnél már! – lököm meg a karját. Prim kínosan elmosolyodik és felemeli a fejét. Én is követem a példáját és észreveszem, hogy felénk közeledik egy fekete hajú lány. Idegesen húzogatja a pulcsiját és folyamatosan a szemébe hulló haját söpri ki. Megáll az út kellős közepén és leveszi a pulcsiját. A kezére dobja és egy gyors mozdulattal beleteszi a felsőjébe hosszú fekete haját. Prim vigyorogva nézi én meg csak a fejemet rázom.

- Mi van? Anya nem engedett el pulcsi nélkül! – prüszköli idegesen és ledobja magát Prim mellé. Felhajtom az ingem szárát és megrázom a fejemet. Vivienne mindig is híres volt a kreált problémáiról. Mindig is magasról tett az aratásra és sosem láttam őt félni. Mindig is magabiztos lány volt. Talán az egyik legmagabiztosabb, akit ismerek. Persze csak Katniss után.                 

- Igazad van Vivi ez borzalmas. – rázza a fejét Prim. – Bár nekem is ez lenne a legnagyobb problémám! – sóhajt fel. Vivienne durcásan összekulcsolja maga előtt a kezét és szemet meresztgetve néz a szőke lányra. Most komolyan képes lesz vele emiatt összeveszni? Prim a legjobb barátnőm évek óta. Ismerem annyira, hogy tudjam csak poénnak szánta az egészet. És sajnos Vivit is ismerem annyira, hogy tudjam ő meg sértésnek vette.

- Ha most összevesztek emiatt, akkor én felállok és haza megyek! – mutatok magam mögé. Prim felém fordul és a biztonság kedvéért megfogja a kezemet.

- Maradsz! Nem fogunk összeveszni! – rázza meg ellentmondást nem tűrő hangon a fejét. Vivienne helyeslően bólint, és az ölébe teszi a pulcsiját. Beszélgetni kezdünk, de úgy, hogy az aratást még véletlenül se hozzuk szóba. Vivienne egy borzalmas tulajdonsággal rendelkezik. Ami a szívén az a száján. Szóval ezért is volt, hogy valahogy szóba hozta az aratást és Prim azonnal heves vitába kezd vele. Összekulcsolom a kezemet magam előtt és egy ideig bámulom barátnőim veszekedését. Prim nem az a veszekedős típus. Inkább elegyengeti a dolgot nyugodtan. Nem olyan, mint a nővére, aki viszont képes felkapni a vizet. De Viviennel képes összekapni bármin. Ilyenkor teljesen Katnissre emlékeztet. Megpróbálom őket emlékeztetni, hogy megígérték, hogy nem veszekednek, de teljesen belemerültek a vitába. Összeszorítom a számat és felpattanok a padról. Összekulcsolom magam előtt a kezemet és idegesen elindulok a hazavezető úton. Utálom, amikor veszekszenek, pedig én is tudok veszekedni. Nem is akárhogy! Primmel még soha nem veszekedtem. Viszont Vivienne belőlem is ki tudja hozni a veszekedős énemet. De, ha éppen nem veszekszünk, akkor Vivi teljesen normális.

1.Fejezet

Sziasztok!
Reni Everdeen sokadik blogját olvashatjátok most! Ez is viadalos történet és remélem tetszeni fog nektek. Igyekszem a részeket két vagy három naponta hozni. Ha tetszett iratkozzatok fel és pipáljatok, komizzatok! Lots Of Love Reni Everdeen :)
______________________________________________________________________________

A szemeim maguktól pattannak ki és azonnal a szobámban találom magamat. Az ágy felnyög, ahogy megfordulok, rajta és a plafonra bámulok. Nincsen baj az alvással csak ilyenkor. Az aratás előtt. Vagy engem húznak ki, vagy valamelyik barátnőmet. Primet vagy Viviennet. Primet tavaly kihúzták, de a nővére önként jelentkezett helyette. Katniss megmentette őt, hogy ne kelljen elmennie a Kapitóliumba, hogy meghaljon. Hogy ne kelljen részt vennie a minden évben megrendezett Éhezők Viadalán. A nyakamig húzom a takarót és erőszakosan lehunyom a szememet. Aludnom kell. Bár tudom, hogy ez nem fog menni. Lerúgom a takarómat és felülök az ágyon. Ásítok egyet és kibámulok az ablakon. Nincsen se sötét, se világos. Éppen ébredezik a hajnal. Beletúrok barna fürtjeimbe és megdörzsölöm a szememet. Nem jár az agyam máson csak az aratáson. Effie Trinket kitipeg és frissen manikűrözött kacsóival belenyúl a kalapba és kihúz egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt. Ez a két szerencsétlen gyerek felszáll a luxusvonatra és elutazik a Kapitóliumba. Ott egy hétig parádézik és gyakorol, hogy aztán bemenjen egy arénába. Egy arénába, amit direkt erre a célra húztak fel. Ott aztán a többi körzet fiújával és lányával megküzd az életben maradásért. Huszonnégy kiválasztottból csak egy győzhet. A tizenkettedik körzet összesen háromszor aratott győzelmet. Elsőnek egy férfi nyert, aki már évek óta halott. Másodjára Haymitch Abernathy győzött, aki a második Nagy Mészárlást nyerte meg. Dupla annyi kiválasztott volt és ő aratott győzelmet. A harmadik győztesünk pontosabban győzteseink tavaly nyertek. Igen a legjobb barátnőm nővére és Peeta Mellark. Ketten maradtak a végére és egy marék éjfürttel a kezükben úgy tettek, mintha öngyilkosok akarnának lenni. Persze, ha öngyilkosok lesznek nincsen győztes ezért ketten nyerték meg a viadalt. Most elérkezett a harmadik Nagy Mészárlás ideje. A Nagy Mészárlást huszonöt évente rendezik meg. És most lesz a hetvenötödik viadal. Belebújok a köntösömbe és kisétálok a szobámból. A hideg padlón fázik a lábam. Időnként felszisszenek, és végre kikötök a konyhában. Kinyitom a szekrényt és gondolkodás nélkül kiveszek belőle egy poharat. Megtöltöm vízzel és leülök egy székre az ablakkal szembe. Miközben várom, hogy a pohár tartalma rendes színű legyen a kint éppen kitörni készülő napsugarakat nézem. Tizenhárom éves vagyok és pontosan egy hét múlva leszek tizennégy. A születésnapomat mindig ugyanúgy ünnepeljük meg. Az iskolában felköszönt Prim és Vivienne majd együtt elmegyünk sétálni valahova. Prim és Vivienne születésnapját is így ünnepeljük meg. És igazából most, hogy Prim Katniss jóvoltából a Győztesek Falujában lakik, ahol a győztesek és családjaik élhetnek gyakran hív át minket magához. Vivienne szülinapja egy hónapja volt és Prim felajánlotta, hogy náluk ünnepeljük meg. Katniss örül, hogy Primnek vannak barátnői és szívesen volt velünk. A családom nem nagy létszámú. Pontosabban csak én, apa és anya vagyunk. Testvéreim nincsenek és nem is lesznek. Engem is elég nehezen tartanak el a szüleim. Apa a bányában dolgozik, anya pedig az iskolában segít be. A nap első sugarai kitüremkednek a hegyek mögül és megpróbálják beragyogni a tizenkettedik körzet sötét területét. A tizenkettedik körzet a legszegényebb körzetek közé tartozik. De mégis rengeteg ember lakik itt. A vizem már teljesen ihatónak tűnik ezért óvatosan megpróbálom magamba erőltetni. Ilyenkor nem igazán csúszik le bármi is a torkomon. Sőt egyenesen visszajön belőlem minden, amit megpróbálok egyáltalán lenyelni. A víz is igen csak lassan csordogál a torkomon lefele. Egy ideig még lötyögtetem, a kezemben végül lecsapom az asztalra és felhúzom a térdemet. Kintről gyereksikolyok hangja tölti be a viszonylag üres teret és ettől még idegesebb leszek. A gyomrom görcsöl és elkezd rázni a hideg. Nekem nincsen senkim, aki jelentkezne helyettem, ha kihúznák a nevemet. Ezért is rettegek ennyire az aratástól.