2. Fejezet

Betartottam az ígéretemet, és két nap múlva meghoztam a részt. Köszönöm a visszajelzéseket a történettel kapcsolatban. Megpróbálok belőle a legtöbbet kihozni! :) Lots Of Love Reni Everdeen :)
__________________________________________________________________________

Az óra fél kilencet mutat. Már másfél órája felhúzott lábakkal ülök a konyhában. Kint már megkezdődött a mozgolódás, de még mindig hallani a gyerek sikolyokat. A szüleim még mindig a szobában alszanak. Valamit csinálnom kellene, amíg el nem unom az életemet. Unottan felállok a székről és nagyokat lépdelve elirányítom magam a szobámig. A szobámban már nagyjából világos van ezért könnyedén megbotlás nélkül jutok el a szekrényemig. Kinyitom és a kevéske ruhám között kutakodni kezdek. Egy vászonnadrágra és egy fehér ingre esik a választásom nem mintha több közül választhatnék. A hajamat az ujjaimmal átfésülöm és idegesen összekötöm egy kontyba. A hajam a derekamig ér és néha levágatnám csak, akkor tutira meg is bánnám. Beledugom a bőrcsizmámba a lábamat és halkan kilépek a szobámból. Szükségem van egy kis szabadságra. Az ajtó nyikorog, ahogy lenyomom a kilincset és kilépek rajta. Lekocogok a néhány lépcsőn és máris az utcán találom magamat. Akaratlanul is, de balra indulok el. Az iskola irányába. Az aratás napján mindig zárva van és nem értem miért. Ez egy kicsit elterelné a gondolatainkat a közelgő aratásról. Zsebre vágom a kezemet és felemelem a fejemet, hogy ne menjen tele az orrom porral. Az iskola épülete nem a legszebb és nem is a legújabb épület, amit valaha láttam. Sőt nem is a legnagyobb. A kapu zárva van és előtte ott a pad, ahol Prim szokott várni reggelente. Prim és én hat éves korunk óta elválaszthatatlanok vagyunk. A nagybátyám ugyan abban a bányabalesetben halt meg, amiben Prim apukája is. Ott ismerkedtünk meg és kiderült, hogy nagyon sok mindenben hasonlítunk. Egyidősek is vagyunk és az óta sosem csináltunk semmit egymás nélkül. Vivienne kicsit később lett a barátnőnk. Vele nem is tudom egy két éve találkoztunk a suliban. Vivienne anyja kereskedő és az apja is. Ezért lógok ki most egy kicsit a sorból, mert Primék gazdagok lettek, mert Katniss megnyerte a viadalt és Vivienne jó módú családból származik. Leülök a padra és nézem az előttem elhaladó embereket és játszadozó kisgyerekeket, akiknek nem kell aggódniuk az aratás miatt. Mosolyogva felsóhajtok. Prim és én is így játszottunk, mikor még nem jártunk aratásra. Igaz, hogy csak tavaly óta járunk, de bennünk van a félelem, hogy a mi nevünket húzza ki a kapitóliumi kísérő Effie Trinket. Főleg, hogy Primnek tavaly egyetlen cetlije volt mégis kihúzták. Nekem most összesen két cetlim van és nehéz lenne pont azt húzni. Selah Goodwin neve csak kétszer van felírva gyöngybetűkkel.

- Tudtam, hogy ma itt leszel. – pillantok meg a tömegben egy hullámos szőke hajú lányt. Fél vállára van simítva a haja és kék szemeivel engem fürkész. Egy kék ruha van rajta, amit az iskolába szokott hordani és bőrcipő. A nővére kabátját viseli és mosolyogva lépked felém. Leül mellém a padra és elmosolyodik. – Jól vagy?

- Remekül. – forgatom meg a szememet. Mind ketten felnevetünk. – Most komolyan. Szerinted, hogy vagyok? Ennyire azért ismerhetnél már! – lököm meg a karját. Prim kínosan elmosolyodik és felemeli a fejét. Én is követem a példáját és észreveszem, hogy felénk közeledik egy fekete hajú lány. Idegesen húzogatja a pulcsiját és folyamatosan a szemébe hulló haját söpri ki. Megáll az út kellős közepén és leveszi a pulcsiját. A kezére dobja és egy gyors mozdulattal beleteszi a felsőjébe hosszú fekete haját. Prim vigyorogva nézi én meg csak a fejemet rázom.

- Mi van? Anya nem engedett el pulcsi nélkül! – prüszköli idegesen és ledobja magát Prim mellé. Felhajtom az ingem szárát és megrázom a fejemet. Vivienne mindig is híres volt a kreált problémáiról. Mindig is magasról tett az aratásra és sosem láttam őt félni. Mindig is magabiztos lány volt. Talán az egyik legmagabiztosabb, akit ismerek. Persze csak Katniss után.                 

- Igazad van Vivi ez borzalmas. – rázza a fejét Prim. – Bár nekem is ez lenne a legnagyobb problémám! – sóhajt fel. Vivienne durcásan összekulcsolja maga előtt a kezét és szemet meresztgetve néz a szőke lányra. Most komolyan képes lesz vele emiatt összeveszni? Prim a legjobb barátnőm évek óta. Ismerem annyira, hogy tudjam csak poénnak szánta az egészet. És sajnos Vivit is ismerem annyira, hogy tudjam ő meg sértésnek vette.

- Ha most összevesztek emiatt, akkor én felállok és haza megyek! – mutatok magam mögé. Prim felém fordul és a biztonság kedvéért megfogja a kezemet.

- Maradsz! Nem fogunk összeveszni! – rázza meg ellentmondást nem tűrő hangon a fejét. Vivienne helyeslően bólint, és az ölébe teszi a pulcsiját. Beszélgetni kezdünk, de úgy, hogy az aratást még véletlenül se hozzuk szóba. Vivienne egy borzalmas tulajdonsággal rendelkezik. Ami a szívén az a száján. Szóval ezért is volt, hogy valahogy szóba hozta az aratást és Prim azonnal heves vitába kezd vele. Összekulcsolom a kezemet magam előtt és egy ideig bámulom barátnőim veszekedését. Prim nem az a veszekedős típus. Inkább elegyengeti a dolgot nyugodtan. Nem olyan, mint a nővére, aki viszont képes felkapni a vizet. De Viviennel képes összekapni bármin. Ilyenkor teljesen Katnissre emlékeztet. Megpróbálom őket emlékeztetni, hogy megígérték, hogy nem veszekednek, de teljesen belemerültek a vitába. Összeszorítom a számat és felpattanok a padról. Összekulcsolom magam előtt a kezemet és idegesen elindulok a hazavezető úton. Utálom, amikor veszekszenek, pedig én is tudok veszekedni. Nem is akárhogy! Primmel még soha nem veszekedtem. Viszont Vivienne belőlem is ki tudja hozni a veszekedős énemet. De, ha éppen nem veszekszünk, akkor Vivi teljesen normális.