6.Fejezet

Sziasztok drága olvasóim! Nagyon köszönöm Johanna kommentjét, és a pipákat, na meg az új olvasókat. Sokat jelent tényleg. Remélem ez a rész is tetszeni fog. Nem is húzom tovább az időt. Jó olvasást! Pansy Graham <3
____________________________________________________________________________

A világ megszűnik létezni és csak a szívem egyenetlen dobogását hallom. Prim felsikít és elengedi a kezemet. Teljes erejéből a földre veti magát és sírva kiabálni kezd. A lábam nem mozdul, csak állok lefagyva és nem akarok elmozdulni se merre. Egy fehér kesztyűs kéz nyúl felém és megragadja a vállamat. Prim könnyes szemekkel még mindig vergődik, és a nevemet formálja az ajka. A békeőr végighúz és fellök a lépcsőre. A levegőm elfogy, és szinte majdnem megfulladok a gondolattól, hogy mi vár most rám. Effie a segítségemre siet és elkapja a kezemet. Erősen megragadja és felhúz a színpadra. Katniss bűnbánó arccal néz rám és nem mer a szemembe nézni. Peeta némi hezitálás után elengedi barátnője kezét és a fiú nevekkel ellátott gömbhöz lép. Rá se néz, a gömbre úgy mélyeszti bele a kezét és húz ki belőle egy nevet. Majdnem szétszakítja a papírt, ahogy hajtogatja és csak egy pillanatra néz a lapra. Elolvassa a nevet és előrébb hajol, hogy fel tudja olvasni a nevet. Azon kapom magamat, hogy a mellkasomra teszem a kezemet és egyenlíteni próbálom a légzésemet.

- Greg Alvarado. – hangzik a fiú neve. Szinte helyben összeesem. A 13 évesek közül lép ki egy szőke hajú fiú. Cuki laposan le van lapítva a haja és kék szemei most is aranyosan csillognak. A szeplői meg még csak dobnak a megjelenésén. Velem egyforma magas és kicsit idegesen lépked a pódium fel. Greg Alvarado. A fiú, akibe szerelmes vagyok, amióta csak ismerem. És ez az érzés megmagyarázhatatlan. Nem! Ez nem történhet meg pont velem! Az én nevemet és az ő nevét olvassák fel egyszerre az aratáson. Ez is csak a legrosszabb rémálmaiban szerepelt. Greg maga elé szegezi a tekintetét és a száján keresztül kapkodja a levegőt.

- Nagyszerű! – ámuldozik Effie. – És most fogjatok kezet. – int és tesz egy lépést maga mögé. Abban a pillanatban, ahogy összeér, a kezünk lángolni kezd az arcom és gyorsan elrántom a kezemet, hogy ne kelljen a szemébe néznem a fiúnak. Egy békeőr fog meg oldalról és durván berángat az épületbe. Bedob a liftbe és megáll mellettem. Jó kis társaságom akadt. Megnyom egy gombot és elengedi a karomat. A lift ajtaja nyikorogva összecsukódik, és felfelé indul el. Egy emeletet megyünk fel. A békeőr bedob a szobába és becsukja az ajtót. Körbenézek a helyiségben. Egy nagy ablak, egy heverő párnákkal és ennyi az egész. Itt fogok elbúcsúzni a szeretteimtől. A könnyeim lecsorognak az arcomon és meg sem próbálom a sírást abba hagyni. Nyílik az ajtó és a szüleim lépnek be rajta. Beleborulok a karjukban és hangosan felzokogok. Anyám is sírni kezd, és a hátamat simogatja. Apa feszülten figyel és a karjaiba zár.

- Ide figyelj Selah! Erős lány vagy. Nem vagy naiv és ne is mutasd magad annak, mert nem fog tetszeni senkinek! A naivakat kiközösítik, és nem lesznek, szövetségeseid! – tol el magától apa és mélyen a szemembe néz. 

- Honnan tudod? – tátom el a számat és belefolynak sós könnyeim.

- Az most nem fontos. Csak ígérd meg. – ráz meg.

- Megígérem. – nyöszörgök, és anya felé fordulok. Beleugrok a nyakába és szorosan magamhoz ölelem.

- Szeretlek kicsim. Siess haza! – töröl ki egy könnycseppet a szeméből.

- Sietek. – bólintok. Abban a percben kiviszik a szüleimet a szobából. Nem maradok sokáig egyedül, mert Prim feltépi az ajtót és beleugrik a nyakamba. Legalább annyira sír, mint én.

- Nem mehetsz el! Nem hagyhatsz itt egyedül, Selah! – mondja sírásra álló szájjal. – Nélküled megőrülök. Ha nem jössz, vissza nem tudom mi lesz velem.

- Visszajövök Prim! – kiáltok fel. – A legjobb barátnőmnek szüksége van rám! És nekem is rád. Vissza fogok jönni. – Prim arca kicsit felderül és megölel. Elhagyja a szobát és Vivienne váltja fel.

- Én tudom, hogy visszajössz. – Vivi megsimogatja az arcomat és letörli a könnyeimet. – Bízom benned. – sóhajt fel. Hálásan magamhoz szorítom, és nem engedem el egészen addig, amíg ki nem kell mennie. Észre sem veszem, hogy már a kocsiban ülünk és a vonatállomás felé tartunk. Egyetlen kérdés zakatol a fejemben. Apa honnan tud ennyit a viadalról? És honnan tudja, hogy hogyan lehetnek szövetségeseim?