8.Fejezet

Meg is hoztam a következő részt. Elmondanám nektek, hogy már én is alig vártam, hogy feltehessem! A résszel kapcsolatban pedig: megtudjátok kik lesznek Greg és Selah ellenfelei. Ja, és ebben lesz az egyik személyes kedvenc részem, és a legelső Greg-Selah pillanat. Jó olvasást. Remélem tetszeni fog. Lots Of Love Pansy Graham <3
_______________________________________________________________________________ 

Becsukom az ablakot és elhúzom a függönyöket. Az ajtón kopogás hallatszik, vagy köröm csattogtatás ki minek hívja. Nyitódik az ajtó és Effie dugja be az arcát.

- Kezdődik az aratás. – szólal meg viszonylag halk hangnemben. Mosolyogva bólintok és elindulok felé. Effie kijjebb tárja az ajtót, hogy kiférjek, rajta és óvatosan belém karol. – Csinos ruha. – jegyzi meg aranyosan.

- Köszönöm. – ráncolom a homlokomat. Effie előbb az étkező kocsiba terel, hogy megvacsorázzunk. Most nem rakom, tele a tányéromat csupán egy kis salátát szedek. Unottan szurkálom a tányéromon pihenő ételt. Nem vagyok éhes, de most ezt nem mutatom ki. Megeszem a kevés salátát a tányéromról és felhörpintek egy pohár narancslevet hozzá. Átmegyünk egy másik szobába és leülünk a kanapéra, hogy megnézzük az aratás ismétlését. Az egyik oldalamon Greg a másikon Haymitch foglal helyet. Felhúzom a lábamat és a kezemmel átkulcsolom a térdemet. A képernyő kivilágosodik és megjelenik Panem címere. Az első körzetet mutatják, ahol két tizennyolc éves lány és fiú lesz a kiválasztott. A lány kreol bőrű, fekete hajú és csokoládébarna szemű. A fiú egy magas, izmos, majdnem kopasz zöld szemű srác. A második körzetből egy ikerpárt sorsolnak ki. Mindketten 18 évesek és szőke hajúak. Csak a lánynak zöld szeme van a fiúnak meg zöldeskék. A harmadik körzetből egy 12 éves lányt és egy 16 éves fiút sorsolnak. A lány legalább másfél fejjel alacsonyabb nálam. Megsajnálom a lányt. Nem fog sokáig életben maradni. Ellenben a fiúval, aki magas és magabiztos. A hivatásosak másik része a negyedik körzetből szintén két 18 éves lesz a kiválasztott. A lány fekete hajú és szürke szemű. Katniss összeráncolja a szemöldökét. Nem tetszik neki a lány. Az ötödik és hatodik körzetből két 15 és két 14 éves fiút és lány sorsolnak ki. A hetedik körzetnél viszont kicsit megdermedek. A lány annyi idős, mint én és annyira hasonlít Viviennre, hogy nagyon. Hosszú világos fekete haja már majdnem barna és kék szeme van. A szívem hevesen kezd dobolni a mellkasomban. Nem tudom, hogy miért, de úgy érzem, vele kell szövetséget kötnöm! Nem kell más csak ő! Hirtelen apám hangja tölti be a fejemet. Ne légy naiv! De én nem vagyok naiv! Soha nem is voltam az. Miért mondhatta ezt? És megint felmerül bennem a kérdés, hogy honnan tudja, apa mi történik egy viadalon, ahol még ő sosem volt. Tudnék róla, mert, akkor nem lennénk ennyire lepukkanva. Annyira elkalandoznak a gondolataim, hogy csak az tűnik fel, hogy már a mi körzetünk következik. Katnisst mutatják, ahogy felolvassa a nevet, aztán már, felém fordul a kamera. Látjuk, hogy Prim leveti magát a földre és a nevemet kiabálja. Az én halálra vált sápadt arcom következik. Egy 13 éves ijedt lány áll a színpadon. Hogy miért ijedt? Mert az voltam. A gyomrom szaltózik egyet és muszáj lehajtanom a fejemet. Lehunyom a szememet és erősen a térdemre szorítom az arcomat. Érzem, hogy a vér kiszökik az arcomból és kicsit megnyugszom, de nem teljesen. Holnap ilyenkor már nem ezen a vonaton fogok ülni. Holnap ilyenkor már a Kapitóliumban leszek. De én nem akarok oda menni! Én nem akarok meghalni! A könnycseppek automatikusan kezdenek el az arcomon lefelé folyni. Én otthon akarok lenni. Haza akarok menni! Ha ez a vonat megáll nem lesz többé vissza út. Ha meg is nyerném a viadalt, ami kizárt tuti, hogy megváltoznék. Többet már nem lennék ugyanaz a lány, aki a barátaival szeretett lenni. Aki csak távolról figyelte a kiszemelt fiút és nem merte megszólítani. És ez így igaz. Bár Greg és én osztálytársak voltunk nem beszéltünk egymással. Szinte soha. Prim volt az egyetlen, aki tudta, hogy mit érzek a fiú iránt. Még Vivienne sem tudta, mert neki biztosan eljárt volna a szája. Hallom, hogy csukódik az ajtó és felkapom a fejemet. A szoba kiürült. Rajtam kívül már senki nincsen itt. Leengedem a lábamat és rájövök, hogy remegek. Az egész testem. Megijedek a testem reakciójától. Még nem fordult elő velem ilyen korábban. Soha nem reagált semmire a testem ezzel. Botorkálva teszek pár lépést az ajtó felé és remegő kezeimet az ajtógombra teszem. Nagy nehezen elfordítom a gombot és kinyílik az ajtó. Kibújok a kis résen és a folyosón kötök ki. Szédülni kezdek, és nem tudom, hogy merre kellene mennem. Jobbra teszek pár lépést és örömmel konstatálom, hogy az étkező kocsiban kötök ki. Innen már tudom a járást a szobámba. A szédülésem nem hagyott alább, de valahogy mégis eljutok a szobákkal teli folyosóig. Érdekes módon a látásom is elhomályosodik, és nem látom pontosan a feliratokat. Lány kiválasztott. Megdörzsölöm a szememet és jobban szemügyre veszem a szobának a feliratát. Tényleg az van ráírva. Már éppen a gomb után nyúlnék, amikor ismét szédülni kezdek, és a térdem megremeg. De annyira, hogy elvesztem az egyensúlyomat és hátra esek. A hátam nem ér földet, mert valaki elkap.

- Vigyázz jobban Sel. – állít talpra Greg. – Máskor nem biztos, hogy itt leszek. – vigyorodik el szélesen és benyit a szobájába. Azonnal vörös lesz az arcom és a fiú után nézek, pedig tudom, hogy már a szobájában van. Engem még senki nem becézett, de most ő igen. Beharapom a számat és vigyorogva nyitok be a szobámba. Sel. Ez kicsit fura, de mivel Greg mondta tetszik.