9.Fejezet

Ez a rész tényleg nagyon rövid, és eseménytelen lett. Olyan Katniss-Selah kapcsolata van bemutatva. Remélem tetszeni fog nektek. Ez nem teljes rész csak egy átkötés. Emiatt holnap is kaptok egy részt! Puszi: Pansy Graham <3
_________________________________________________________________________________

Leveszem a fehér ruhát és egy vállfa segítségével felakasztom az ajtóra, hogy holnap is fel tudjam venni. Mielőtt lefeküdnék, keresek egy fehér szandált, amiben leszállhatok a vonatról. Csak nem lehetek mamuszban! Egy selyemhálóinget veszek fel aludni és felhajtom az ágytakarót. Összegyűrve a földre lököm a díszpárnákkal együtt. A baldachinos ágy gyönyörű és hercegnőnek érzem magam alatta. A nyakamig húzom a takarót és felsóhajtok. Ficánkolni kezdek és megnyugodok, hogy ez az ágy nem recseg-ropog alattam. Belefúrom a fejemet a rózsaszín párnába és lehunyom a szememet. Már éppen elalszok, amikor meghallom az ajtó nyílását. Ijedtemben feloltom a lámpát és felülök az ágyon. Katniss köpenyben és papucsban felkötött hajjal lépdel felém.

- Katniss? – pislogok a lányra álmosan. Leül az ágyam szélére és kifújja a levegőt. – Késő van. Miért nem alszol? – ásítok egy nagyot és erőteljesen megdörzsölöm a szememet.

- Nem tudok aludni azzal a tudattal, hogy a halálba küldöm a húgom legjobb barátnőjét. – rázza a fejét idegesen. Két kézzel megdörzsöli az arcát és szomorúan rám mosolyog. – Selah szeretnék tőled bocsánatot kérni.

- Miért?

- Mert kihúztalak! – fakad ki és meglátom a szemében csillogó könnycseppeket. – Sajnálom. – motyogja.

- Katniss ez nem a te hibád! – rázom meg a fejemet ingerülten. Odahajolok hozzá, és megölelem. – Erről nem te vagy tudom is én egyikőnk sem tehet róla! Ez a viadal hibája. Nem kell emiatt bocsánatot kérned! – suttogom.

- De Selah! Te vagy Prim legjobb barátnője. Legalább annyira ismerlek, mint őt. – mondja és kitörli a szeméből a könnyeket. – Olyan vagy nekem, mint ő. A húgom. – enyhül meg fagyos tekintete.

- Te meg olyan vagy nekem, mint a nem létező nővérem. – apró nagyítóval észrevehető mosoly kúszik az arcomra. – Most viszont menj aludni. Reggel találkozunk. – Katniss még egyszer magához ölel, majd úgy, ahogy bejött ki is megy. Leoltom a lámpát és megkönnyebbülten dőlök hátra a finom puha ágyon. Nem hiszem el, hogy Katniss így felzaklatta magát az egészen. Kiskorom óta ismerem és igazából ő örült neki, hogy Prim és én barátnők vagyunk, mert így valaki elterelte a figyelmét az apja haláláról. Az én nagybátyám is abban halt meg. Persze nem az apa felőli, hanem az anya felőli. Az apa testvéreit nem ismerem! Csak azt tudom, hogy van egy húga meg egy öccse, akik között egy év van. Már megint előjön a variáló énem és ki akarom deríteni, hogy apámnak ki a húga és az öccse. Hogy miért tud ennyit a viadalról és, hogy miért titkolja előlem a családját. Olyan mintha egy másik dimenzióba csöppentem volna. Nem ismerem a családomat. Sőt még magamat is alig. Belefúrom a fejemet a párnámba, amikor eszembe jut a mai nap. A fénykép a nagynéném naplójából. Amin apa és a két testvére vannak. Amit beletettem a ruhámba. Lerúgom a takarómat és a lila ruhához lépek. Megkeresem a titkos láthatatlan zsebét és mélyen belenyúlok. Összezárom a tenyeremmel a képet és a mellkasomhoz szorítom. A hátulján ennyi van. J, C és G. Mit jelenthet? Talán a nevük kezdőbetűje? Visszafekszem az ágyamba és hátrahajtom a fejemet. Feltartom a képet és jobban szemügyre veszem. Apám kezében egy kés van. Soha nem láttam még apám kezében kést. Legalább 18 éves rajta az apám a két kisebb meg 10 és 11. Mikor készülhetett a kép? Az apám neve Joe. Szóval a betűk a kezdőjelük a nevüknek. Lehunyom a szememet, de semmi sem jut az eszembe. Talán a Kapitóliumban okosabb leszek. De az is lehet, hogy soha nem tudom meg, hogy ki az a C és G. Leteszem a szekrényre a képet és kényelmesen elhelyezkedem az ágyban. Lecsukódnak a szemeim és azonnal elalszom.