21.Fejezet

Mikor felraktam a történet első fejezetét nem gondoltam volna, hogy a 21. fejezetnél már 8 rendszeres olvasóm, és 3333 megtekintésem lesz. Nagyon szépen köszönöm nektek a támogatást! És hát kiderült a titok. Itt meg folytatódik. Köszönöm a kommenteket és pipákat. Örültem nekik. Jó olvasást kívánok minden kedves olvasómnak! (A komikra este válaszolok!)
__________________________________________________________

Katniss kifújja a levegőt a száján keresztül, és bólint.

- Veletek megyek! – pattan fel a helyéről Greg, de ellentmondást nem tűrően megrázom a fejemet.

- Ne! Kérlek, ne gyere. – nézek bele a szemébe. Greg kék szemei most is ugyanolyan szépen csillognak, mint általában. Szőke haja kuszán áll össze-vissza a feje tetején, és kinyújtja felém a kezét. Beharapom a számat, és megfogom a kezét. Magához szorít, és szorosan megölel. Nem értem miért csinálja ezt. Tudtommal itt nincsen kamera. Elengedem a kezét, és követem Katnisst a liftbe. A gyomrom bukfencet dob, ahogy elindulunk lefelé. Le az első emeletre. A nagynénémhez, és nagybátyámhoz. A lábam remeg, a gyomrom forog. Rettenetesen félek. Fénycsík következik, ami azt jelzi elhagytuk a negyedik emeletet. A pulzusom az egekbe szökik, és most szükségem lenne egy ölelő karra. Katniss felé fordulok, aki szinte kiolvassa a szememből, hogy valami bajom van. Kitárja a karjait, és hagyja, hogy beleugorjak. A lift sípol egyet, ahogy megáll az első emeleten, és kinyílik. A lábam a földbe gyökerezik, és mozdulni sem bírok. Katniss kezébe kapaszkodom, és nem akarok kiszállni a liftből. Pedig tudom, hogy muszáj, leszek egyszer kilépni belőle.

- Gyere már! – ránt egyet a kezemen, és kipattanok a liftből. Véres, fémes ízt érzek a számban, ahogy körbenézek. Blossom és Myles sehol nincsenek, ami különös módon megnyugtat. Egy nappaliba érkezünk, ahol csak egy szőke hajú nő és egy barnás hajú izmos férfi ül. Eszembe jut a kép. Cashmere. Ezért volt olyan ismerős nekem. Katniss rám néz, és megköszörüli a torkát. A lány megfordul, és eltátja a száját. Azonnal felpattan, de úgy, hogy a kanapé majdnem felborul. Felém rohan, és a karjába kap. Szorosan megölel. Nagyon úgy tűnik, hogy nem akar elengedni. Nekem is ennyire kellene örülnöm, hogy megtaláltam a nagynénémet, de egyszerűen nem megy. Csak ledermedve, elengedett karokkal állok a karjai között, mint valami bábu. Katniss félre lép, és leül a kanapéra.

- Annyira örülök, hogy végre megtaláltalak! – tol el kicsit magától Cashmere, hogy a szemembe tudjon nézni. Gloss szintén feláll, de ő nem ölel meg. Csak összeborzolja a hajamat.

- Kész felnőtt lett Joe lányából. – mér végig tetőtől-talpig. Mind leülünk a kanapéra. Most kellene elkezdenem beszélni, de a nyelvem nem akar megmozdulni. Egyszerűen nem megy. Cashmere vigyorogva néz rám, amitől kitör a frász. Összedörzsölöm a tenyeremet, és belekezdek.

- Szóval. Szeretnék tudni mindent! Hogy apa miért menekült el a viadal után, hogyan, és miért titkolta el előlem az egészet! – a hangom remeg, de most nem érdekel. Muszáj végre megtudnom az igazat! Legalább egyszer az éltben ne hazudjanak már nekem! Egész eddigi életemet hazugságban éltem le. Azt hittem, hogy a nagynéném meghalt, hogy a családunk szegény, és, hogy apám egy bányában dolgozó ember. Erre kiderül, hogy ő egyszer már viadalt nyert, és az első körzetből származik.

- Ki mondta el neked, hogy apád megnyerte a viadalt? – kérdezi Cashmere, és idegesen a testvére felé fordul. Gloss vállat von. Mindketten Katnissre merednek, de gyorsan közbe szólok.

- Seneca Crane! Elrángatott ma békeőrökkel a kiképzés után, és elmondott mindent! De most már igazán tudni szeretném, hogy mit keresek én a tizenkettedik körzetben! – akadékoskodok, és idegbajosan összefonom magam előtt a karomat. Cashmere kisimítja szőke haját a szeméből, és félre néz. Pár percig néma csend van, amikor végre megszólal.

- Az apád Joe a bátyánk! Nyolc évvel idősebb nálunk, és a 60. Éhezők Viadalának volt ő a kiválasztottja. Tudod, hogy mivel ő hivatásos ezért felkészült rá, és edzett. Anyád Mara már akkor is a barátnője volt, és miatta akart élve kijönni az arénából. Szóval eljött az aratás napja ő jelentkezett, mert ezt kellett tennie, és bevonult az arénába. 10 pontot kapott, és sikerült jól szerepelnie az interjún. A viadalon két hét alatt győzött. Mikor haza jött Mara bejelentette, hogy terhes. Veled volt terhes! Joe nem akarta, hogy a lánya is hivatásos legyen ezért álruhában elszökött anyáddal a Kapitóliumba, és titokban felszállt egy tizenkettedik körzetbe tartó gépre. – meséli Cashmere, és nagy levegőt vesz. Megdörzsöli a halántékát, miközben úgy tűnik, hogy folytatni fogja. – Miután elszökött kilépett az életünkből, és senki nem hallott róla utána semmit.

- Akkor honnan tudtad, hogy én vagyok az unokahúgod? – szakítom félbe, és kicsit megugrok a kanapén.

- Mert Joe mindig is a Selah nevet akarta adni a lányának! – szól közbe Gloss. – Meg amúgy kiköpött apád vagy! – a fülem mögé tűrök, egy hajtincset, és összefonom az ujjaimat magam előtt.

- Ennyi? – suttogom halkan. Annyira halkan, hogy örülök, ha meghallják.

- Nagyjából. – bólint Cashmere. – Én mindig is szerettelek volna megismerni, de tudod, hogy a körzetek között nincs átjárás!

- Nekem meg azt mondták apáék, hogy meghaltál! – vágok vissza. Cashmere arca megrándul, és a szája elé kapja a kezeit. Lehajtom a fejemet, és beharapom a számat. A szememben könnyek gyülekeznek. Örülnöm kéne! Örülnöm kéne, mert megtaláltam végre a nagynénémet, akit már kis korom óta meg akartam ismerni. De helyette sírok. Mert megtudtam apám múltját. Amit el akart előlem titkolni. És, amit egy hülye Játékmester mondott el nekem!

- Én úgy sajnálom Selah! – emeli rám a tekintetét Cashmere. – Nem így akartam, hogy megtudd. Hogy pont egy viadal előtt tudd meg! Ahol te kiválasztott vagy.

- Most már mindegy. – törlöm meg a szememet. – Ez ellen nem tehetek semmit. Sőt senki nem tehet ellene semmit.