22.Fejezet

Hűha! Először is köszönöm a 9 feliratkozót, a 7 pipát és a 3 kommentet. Zseniálisak vagytok! Imádlak titeket. A rész szerintem olyan semmilyen lett, de ezt döntsétek el ti. Elárulom, hogy a kövtkező fejezetnél, amikor írtam én sírtam a röhögéstől, de ezt majd holnapután is leírom. Szóval. Jó olvasást! Reni Everdeen :)
____________________________________________________________________

Szótlanul nézzük egymást a nagynénémmel. Fel kellene mennünk, mert a többiek aggódnak miattunk, de egész egyszerűen nem tudok megmozdulni. Valami különös érzés fogva tart. Nem tudom fel fogni, hogy Cashmere és Gloss a nagynéném, és a nagybátyám. Nem hiszem el, hogy apa és anya hazudtak nekem. És nem hiszem el, hogy ha a szüleim nem menekülnek el, akkor most nem kellene ennyire aggódnom a viadal miatt. Mert, akkor most hivatásos lennék. És lehet, hogy még csak nem is kellene itt ülnöm. Gyorsan elhessegetem a gondolatokat, hogy miért nem élek az elsőben. Ha ott születtem volna, akkor Prim nem lenne a legjobb barátnőm. Nem ismerném Katnisst, és Viviennet.

- Köszönöm, hogy elmondtátok. – állok fel, mire a többiek is felpattannak.

- Egyszer amúgy is el kellett volna. – teszi a kezét a vállamra Cashmere. Nagy levegőt veszek, és beleborulok a nyakába. Cashmere kicsit meglepődik, de viszonozza az ölelésemet. Bár ne így találtam volna meg őt. Így, hogy lehet, többet nem látom. Elengedem Cashmeret, és Gloss felé igyekszem. Most nem tudom, hogy őt is meg kellene ölelnem ezért tétlenül dadogni kezdek.

- Jaj, te! – borzolja össze a hajamat. – Gyere ide! – mondja mosolyogva, és szorosan megölel. Köhögni kezdek és érzem, hogy pirossá válik tőle az arcom. Most már nem köhögök, hanem fuldoklok.

- Tedd le Gloss! Még megfullad! – kiabálja neki Cashmere mire vörös fejjel néhányszor mellbe verem magamat. Katniss támogatásával a lifthez megyünk, és beszállunk. A fejemet a lift hideg oldalának döntöm, és felnyögök. Katniss nem szól egy szót sem. Csak üvegesen mered maga elé. Nem tudom, hogy most mit várnak tőlem. Hiszen ma találkoztam a Főjátékmesterrel, aki lehet, hogy rajtam fogja kitölteni a Kapitólium bosszúját, ami apám szökése miatt van. Ma találkoztam a „halott” nagynénémmel, és nagybátyámmal. Az apám már nem egy bányában dolgozó szénporos alak, hanem egy győztes. Aki már egyszer megnyerte az Éhezők Viadalát. Anyám pedig… Anyám nem változott. Ő ugyanúgy Mara Goodwin, mint eddig. Az ajtó pittyegő hangot ad ki, és kinyílik előttem. A testem ki akar belőle lépni, de az eszem azt parancsolja, hogy még maradjak benne. Végül a testem arat győzelmet, és kivonszolom magamat a szerkezetből. A szobámba ballagok, és hagyom, hogy Katniss mondja el a többieknek a kis sztorimat. Bár még neki sem mondtam el a bájcsevejemet, ami Seneca Crane, és köztem történt. Leveszem a kezeslábast, és ledobom az ágyamra. Ki kellene mosni, de én nem találok mosógépet a szobában. Kibontom a hajamat, majd beállok a zuhany alá, hogy az egész napot egy kis vízzel lemoshassam magamról. A kellemes meleg víz jólesően csorog végig merev végtagjaimon. Beledörzsölöm a barack illató sampont a hajamba, miközben valami különös dallamot kezdek dúdolni. Gyorsan lepergetem magamról a sampont, ami habcsíkot hagyva maga után távozik a lefolyón. Megszárítom a hajamat, és kirobogok a szobámba. A szekrényből némi keresgélés után kikapok egy fehér ruhát, és belebújok. Cipőnek egy fehér balerina cipőt veszek ki, és végigdőlök az ágyon. Az éjjeli szekrényben kicsit kutakodom, és találok benne egy tollat, és egy füzetet. Először meglepődök, mert fogalmam sincs, hogy mit keres benne, de utána csak leszedem a tollról a kupakot a számmal, és a földre dobom. Azonnal körmölni kezdem a dalnak a kottáját. Egészen kicsi korom óta anya énekel nekem, és megmaradt bennem a zene szeretete. Egy pár évvel ezelőtt kezdtem el dalokat írni, de azokról is csak Prim, és Vivienne tudnak. Senki más! Miután meg van, a dal kottája a füzeten kezdek dobolni. Most már csak egy ütős szöveg kell hozzá. Amúgy fogalmam sincs, hogy minek írok dalt, hiszen durván egy hét múlva halott leszek. De azért legyen valami emléke az utókornak rólam! Az utókor! Greg, Katniss, Prim, Vivienne, Cashmere, Gloss, anya, apa és a többiek. Nem véletlen, hogy Greg jutott elsőnek eszembe. Neki kell írnom a dalt! Az első versszak teljesen magától jön.

Az összes módja annak, ahogy ismersz engem,
Minden korlát, amit kitaláltál, korlát, amire rájöttél
Meg kellett tanuld alattam tartani,
hogy, ne dobálják el, ne dobálják el.

Egy ideig ridegen bámulom a papírt, de gyorsan folytatom.

Minden alkalommal, mikor fúj a szél,
Minden alkalommal, mikor fúj a szél,
Látom az arcodon.

Igazából a dalomnak nem sok értelme van még mindig, de most már elkezdtem, és be is fejezem.

Egy hideg éjszakán,
Nem lesz fer küzdelem,
Nem lesz jó éjszaka,
hogy elfordulj és elmenj.

Igen! Ez már olyan, mintha a viadalon énekelném! Bár nem hiszem, hogy ott csak úgy dalra fakadnék. Na, akkor jöhet a refrén.

Hogy elégess tűzzel,
Megfojts az esővel,
Felébredek a nevedet sikítva.

Igen, bűnös vagyok,
Igen, szent vagyok,
Akármi történik itt,
Akármi történik itt,
Mi megmaradunk.

A szavak csak úgy ömlenek a papírra, én meg csak mosolyogva folytatom.

Az elvesztegetett jövőről beszélünk,
De jól körül nézünk,
Jól körül nézünk.

A szívem kihagy egy ütemet, amikor lefirkantom a „jövő” szót. Lehet, sőt most már biztos, hogy nekem nincsen jövőm. A nyakam előre bicsaklik, és lihegve közelebbről is szemügyre veszem a szavakat. Érzem, ahogy a sós könnyek szinte marják az arcomat, de megmakacsolom magamat, és folytatom. Már nincs sok hátra.

Tudjuk, hogy nem a semmiért volt,
Mert sohasem hagyjuk, hogy lelassítson,
Nem, sohasem hagyjuk, hogy lelassítson.

A szám megtelik könnyekkel, és ismét a refrént kezdem írni.

Minden alkalommal mikor fúj a szél,
minden alkalommal mikor fúj a szél,
Látom az arcodon.

Egy hideg éjszakán,
Nem lesz fer küzdelem,
Nem lesz jó éjszaka,
hogy elfordulj és elmenj.

Égess el a tűzzel,
Megfojts az esővel,
Felébredek a nevedet sikítva.

Igen, bűnös vagyok,
Igen, szent vagyok,
Akármi történik itt,
Akármi történik itt,
Mi megmaradunk.

A kották már a vége felé járnak, de nekem csak a refrénen jár az agyam. Valahogy nem érzem magamat valami jól. De a dalomat most már be kell fejeznem!

Azt mondtam mi megmaradunk.

Égess el a tűzzel,
Megfojts az esővel,
Felébredek a nevedet sikítva,
Igen, bűnös vagyok,
Igen, szent vagyok,
Akármi történik itt,
Akármi történik itt,
Mi megmaradunk.

A toll kihullik a kezemből, és érzem, ahogy a fáradtság úrrá lesz rajtam. Megcsináltam! Bár az óra szerint ez a megcsináltam pár órát igénybe vett. Nem érdekel! Befejeztem! Erőszakosan hunyom le a szememet, és úgy döntök, hogy megint késve megyek ki vacsorázni. Bezárom a füzetet, és ráhelyezem a tetejére a tollat. Az érzéseimet zártam bele.