18.Fejezet

Ehhez a fejezethez nincsen különösebb hozzáfűzni valóm. Csak, annyi, hogy elkezdődött a kiképzés! A kövi rész lesz az egyik kedvencem, amit írtam és hát utána jönnek az érdekesebb részek, amin kiderül minden! De gondolom már tudjátok azokat úgyis. Köszönöm a pipákat, komikat, a díjat Johannának és a csodás úg Designt Dorothynak <3. Jó olvasást.
_____________________________________________________________________

- Nyugi Effie. Letalálunk egyedül is. – teszem a kezemet a kapitóliumi kísérőnk vállára,

- Biztos? Mert szívesen lekísérlek benneteket. – ajánlja fel ismét. Megrázom a fejemet, amitől a fejemen lévő copf ide-oda ugrándozik.

- Hagyd őket Effie! Nem fognak meglógni! – szól Katniss. Effie Trinket bólint, de azért megvárja, hogy beszálljunk a liftbe. Megnyomja az alagsorba vezető gombot, és integet egészen addig, amíg be nem záródik az ajtó. A kiképző termek az alagsorban vannak. Ezért elég hosszú idő, amíg leérünk a tizenkettedik emeletről az alagsorba. A hátamat neki támasztom a lift hideg falának, és a lefelé vezető fénycsíkokat nézem, amik minden szintnél megvillannak. Érzem Greg tekintetét magamon, de most igazából teszek rá. Mielőtt kinyílna, az ajtó a keze után nyúlok.

- Ha már egy pár vagyunk, csináljuk jól. – kulcsolom össze az ujjainkat, és elindulok a terembe. Igazából lepleznem kell a vigyoromat, amit összekulcsolt ujjaink mutatnak. Az egész terem állomásokra van osztva. Van külön a növényeknek, fegyvereknek, és mindennek. A fegyverek közül csak néhánynak tudom a nevét. A legtöbbet még csak nem is láttam. A kiválasztottak körbe állnak a terem közepén, egy izmos, és magas nőt. A nő Atala néven mutatkozik be és elmondja, hogy különböző állomásokra kell menni. Minden állomáson mást tudunk tanulni. Igazából engem nem köt le az, amit mond. Engem a világoskék szempár köt le. Mióta csak beálltam a helyemre Naomi engem néz. Fekete haja hanyagul fel van fogva egy kontyba, és nem érdekli, hogy néhány tincs a szemébe lóg. A vállán ott áll a hetes szám, és még így, hogy szemben van, velem látom a nagy N betűt a hátán. A hajában még néhol felfedezhető a zöld kimosható festék, és a nyakán is van még zöld pont. Atala összecsapja a két tenyerét ezzel jelezve, hogy mindenki mehet a dolgára. De én csak állok és figyelem a kék szemeket. Naomi elmosolyodik, és felém siet. Feltűnik, hogy Greg már nem szorongatja a kezemet. Biztosan elment már, és még el sem köszönt. Most meg kellene sértődnöm, mert az állítólagos „barátom” éppen faképnél hagyott, de ezt nem teszem, ugyanis elég furán nézne ki, ha most helyben sikítani kezdenék. Naomi hirtelen lefékez előttem.

- Szia. – mosolyogja. Meglepődötten hátra fordulok, mert úgy hiszem, nem hozzám beszél. – Naomi vagyok. – fordít nekem hátat. Ez nagyon bunkóságnak tűnne, de kiderül, hogy csak a hátán lévő írást mutatja meg.

- Selah. – utánozom a mozdulatát, mire mindkettőnkből elő tör a nevetés. Mihelyst Naomi abba hagyja, a szemébe nézek ismét. Harci kedv csillog benne, amitől kiráz a hideg. Ő az ellenségem, ismételgeti egy hang. Nem barátkozhatsz vele össze!

- Mondd jól vagy? – billenti oldalra a fejét. Talán a lelkembe akar látni, de az is lehet, hogy rémeket látok. Bólintok egyet, és a kezeslábas felső részének, az ujjával kezdek játszani. Naomi a növényekhez invitál, én meg nem merek neki ellent mondani. Azt hallottam, hogy a hetedik körzetben elég jól bánnak a baltával mivel fatermelő körzet. Ezért nem szeretnék a végén egy baltával a fejemben végezni. Naomi és én megcsináljuk az ehető, nem ehető tesztet vagy tízszer, és miután megjegyzem, hogy az éjfürt bogyómérgező, és azonnal megöl, elindulunk hurkos csapdákat készíteni. Nem értem, hogy miért akar minden áron velem jönni mindenhova. Egyszerűen nem értem. Pár napon belül bekerülünk abba az átkozott arénába, és le fogjuk gyilkolni egymást a közönség szórakoztatásáért. Naomi fütyörészve meghúzza a huzal egyik végét, és úgy tűnik, hogy végzett. Kérdőn rá pillant a kezemben tartott a kötélre, ami még mindig arra vár, hogy én csapdát csináljak belőle. Igazából fogalmam sincs, hogy hogyan kellene ebből a darab valamiből olyan csapdát varázsolni, amibe egy állat simán belefuthat. Naomi odalép mellém, és letelepszik a műfűbe. Megfogja a kezemet, és irányítani kezdi, hogy hogyan csináljam meg.

- Miért vagy velem ilyen? – bukik ki belőlem. Naomi arca megfeszül, és tovább folytatja a csapdakészítést. A keze után nyúlok, és megállítom. Naomi hosszasan kifújja a levegőt a száján keresztül.

- Mert Johanna azt mondta, hogy keressek magamnak, egy szövetségest. – direkt nem fordul felém. Hirtelen egy hosszas csengő szólal meg. Ezek szerint irány ebédelni. Naomi felsegít a földről, és miközben megyünk, az ebédlőbe elmagyarázza, hogy kellett neki egy szövetséges, és engem választott. Ez igazából meghat, mert én is vele szeretnék szövetséget kötni. Így ebéd közben megállapítjuk, hogy mi ketten már az előtt szövetségesek voltunk, hogy megismerkedtünk. Ennek örülök. És van egy szövetségesem a „barátomon” kívül. Hiszen ha életben akarunk maradni meg kell majd egymást keresnünk. De én Naomit semmi féle képen nem hagyom magára. Hiszen szövetséget kötöttünk.