24.Fejezet

Nagyon köszönöm az előző kommenteket és most remélem tetszeni fog. Akik szeretik Greget előnyben., akik nem szeretik azok megszeretik :) Függővég gyanús! Jó olvasást! Reni Everdeen :)
______________________________________________________________________

Kapkodni kezdem a levegőt, és összeesem a földön. Te jó ég! Csak most esik le! Én majdnem öngyilkos lettem. Greg magához szorít. A fejemet a mellkasára hajtom, és összekönnyezem fekete pólóját. Még el sem kezdődött a viadal, de ő máris megmentette az életemet. Nem érdekel, hogy nem lehetünk együtt igazából, és rendesen most nagyobb szükségem van rá, mint hittem. Mert szeretem. És van egy olyan érzésem, hogy ő is szeret engem. A hajamat simogatja, míg én hangosan zokogok.
- Sajnálom. – suttogok halkan. De olyan, de olyan halkan, hogy alig hallani. Greg meleg ajkait érzem a homlokomon. Hosszú csókot nyom rá, és megcirógatja az arcomat. Annyira örülök neki, hogy itt van velem. El sem tudom mondani mennyire. Nem akarom, hogy itt hagyjon, mert megint valami őrültséget csinálnék. – Ne hagyj itt. – nézek bele a szemébe. Greg arcán halvány mosoly fut át. Kék szemei csillognak, miközben az arcomat simogatja.
- Nem hagylak itt. – rázza meg a fejét, és újra magához szorít. A könnyeim ömlenek, de nem számít. Mert Greg itt van velem, és nem hagy el. Nem hagy el. Reggel az ágyamban ébredek. Hálóing van rajtam, és be vagyok takarózva. Nem bírok megmozdulni, mert valaki szorosan magához ölel. Pislogok egy párat, hogy tisztuljon a látásom, és megfordulok. Greg már ébren van, és az arcomat fürkészi. Hirtelen elszégyellem magamat az este történtek miatt. Nem lett volna szabad ennyire kiakadnom. Csak annyi minden zúdult rám egyszerre, és ez tört ki rajtam este.
- Jó reggelt. – motyogom, miközben felülök az ágyon. Greg követi a példámat, és ő is felül. – Figyelj, ami este történt…
- Köztünk marad. – állít le, és befejezi a mondatot helyettem. Hálásan rámosolygok, és kimászok az ágyból. – Találkozunk majd. – száll ki ő is, de mielőtt elmegy nyom egy puszit az arcomra. Lehunyom a szememet, és igyekszem nem elpirulni. Megdörzsölöm a szememet, és a fürdőszoba felé veszem az irányt. Ledobom a hálóinget a földre, és beállok a zuhany alá. Össze-vissza nyomkodom a gombokat, mire végre pont olyan langyos víz jön, amilyenre vágyom. Vigyázok, hogy ne legyen vizes a hajam, mert most nincs kedvem vele vacakolni. A szobámba megyek, ahol meglepő módon összehajtogatva pihen a kezeslábasom. Belebújok a könnyű anyagba, és felveszem hozzá a cipőt. A hajamat hurkos copfba kötöm, és kimegyek a konyhába. Fél óra múlva kezdődik a kiképzés, addig szeretnék beszélni Katnissel. Mikor kiérek, elmotyogok egy „Jó reggelt!” –et, és leülök az asztalhoz. Zabkása van, amit anya is gyakran csinált otthon. Könnyen elkészíthető tápláló reggeli. Percek alatt magamba lapátolom, és a mentorom felé fordulok.
- Katniss? Beszélhetnénk? – kérdezem.
- Persze – bólint, és a társalgóba megyünk, hogy négyszemközt tudjunk beszélgetni. Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Talán el kellene neki mondanom, hogy lett egy szövetségesem.
- Szövetséget kötöttem a hetes lánnyal. – mondom, és hozzá dörzsölöm a kezemet a combomhoz. Katniss elmosolyodik.
- Tudom. Tegnap este beszéltem Johannával. Azt mondta, hogy jobbat is választhatott volna Naomi, de azért örül, hogy velem lesz szövetségben. – forgatja meg a szemét, majd felnevet. Igen, ha én szövetséget kötök valakivel az a mentoromra is kihat, mivel, akkor együtt fognak dolgozni. El szeretném neki mondani a tegnap esti kirohanásomat, de inkább lehajtom a fejemet, és a kezeslábasom ujjával kezdek babrálni. – Figyelj. Van itt valami, amiről nem árt, ha tudsz. – vakarja meg Katniss idegesen az arcát. Felemelem a fejemet jelezve, hogy figyelek rá. Egy ideig haboz, mert látszik rajta, hogy nem igazán szeretné elmondani. – Greg megkért, hogy tegyek meg mindent azért, hogy életben maradj az arénában. És van egy olyan érzésem, hogy ő nem színészkedik. – rázza meg a fejét, és ez valamilyen oknál fogva feldühíti.
- Én sem színészkedem. – felelem halkan, és csak remélni tudom, hogy Katniss hallja, amit mondok. Szerencsém van, hogy ilyen közel ül hozzám. – Katniss, én szeretem. – mondom, de elcsuklik a hangom a végére. Ezt még sosem mondtam ki ilyen nyíltan csak Primnek. És ez kicsit furcsa. Most, hogy kimondtam eléggé jó érzés. Más részt viszont fáj, mert a viadalt csak egy ember nyerheti meg. Nem kettő. Bár Katnissnek, és Peetának sikerült, de ők elátkozott szerelmesek voltak. Mi meg… színészek. Talán. Katniss közelebb hajol hozzám, és megölel.

- Na, és mi lesz az énekléssel? – a fenébe! El is felejtettem. De, most már teljesen biztos vagyok benne, hogy muszáj énekelnem, ha ki akarok jönni az arénából. Persze élve nem koporsóban. Kibontakozok a mentorom ölelése közül, és a hajam kilógó tincsivel kezdek babrálni. Ki tudja, hogy mi lesz még addig.
- Éneklek. – bólintok, de közben kerülöm Katniss tekintetét. Néhány percig csendesen ücsörgünk a szobában. Most igazából kicsit megnyugtató a csend. Szeretem a csendet. Ilyenkor tudok gondolkodni. És most sajnos nem jó emlékek jutnak az eszembe. Körülbelül akkor lehetett, amikor Viviennel barátkozni kezdtünk. Az osztály nagy része folyton csak csipkelődött velünk, és oltogatott. Kinevettek, kicsúfoltak, és rengetegszer volt olyan, hogy sírva mentünk haza mindketten. Aztán, amikor Katniss jelentkezett Prim helyett a viadalra senki nem piszkált már minket. Az egész viadal alatt csak szomorú pillantásokat kapott Prim. Szegény emiatt készült ki teljesen. Aztán, amikor Katniss visszajött a viadalról elragadta őt a „hírnév”. Kezdtem attól félni, hogy már nem leszek a barátnője, de aztán Prim felvilágosított mindenkit, hogy Katniss Everdeen nyerte meg az Éhezők Viadalát nem Primrose Everdeen. Utána nagyjából minden visszazökkent a régi kerékvágásba. Megint barátnők lettünk, és megint gúnyolódni kezdtek velünk. Csak Prim be tudta játszani az aduászt. A nővérét. És Katniss ezt pontosan tudta. Bármikor ott lett volna, ha szükségünk lett volna a támogatására.
- Ideje lenne menni. – szólal meg Katniss. A szoba végébe vándorol a tekintetem, és megpillantom a digitális órát, ami szerint van 10 percem a kiképzésig. Felállunk a kanapéról, és kimegyünk az étkezőbe, ahol Effie Trinket idegesen ácsorog a jobb oldalán Greggel. El kezd nekünk magyarázni arról, hogy milyen illetlenség elkésni, de én csak megforgatom a szememet, és beszállok a liftbe. Fel sem tűnik, hogy Greg ujjai összefonódnak az enyémekkel, miközben becsukódik előttünk az ajtó. Tudom, hogy Effie most Katnissnek fog füstölögni, de éppenséggel teszek rá. A szabad kezemmel megdörzsölöm a halántékomat, és a szememet. Greg erősen megszorítja a karomat, és maga felé fordít. Átkarolja a derekamat, és végigsimít az arcomon.
- Elméletileg együtt járunk, Sel. – suttogja, majd lehajol hozzám. Az ajkai az enyémekhez nyomódnak, és megcsókol. Időm sincs reagálni, mivel abban a pillanatban a lift megáll. A fények kialszanak, és sötétség borul ránk. Ijedten elhúzódok a fiútól, és a még világító gombokat kezdem bámulni. Csak van rajta egy segélyhívó!