26.Fejezet

Mielőtt elkezdenék bocsánatot kérni közölném, hogy nem késtem a résszel. Csak úgy döntöttem, hogy mostantól három naponta lesznek részek. Ez azért van, mert kicsit le vagyok maradva az írással, és nem szeretném magamat beárni. Nem hiszem, hogy visszaállok a két naposra, mert túl hamar vége lenne a történetnek. Ezért jó lesz a háromnapos rész mindenkinek. Jó olvasást. Reni Everdeen :)
__________________________________________________________

Blossom egy buzogány segítségével kaszabol halálra egy bábut. A bábuból kijön az összes szivacs, és kettéhasad. Myles a dárdákkal dobálózik, és folyton eltalálja a kijelölt pontot. Túlságosan is jók. A második körzet ikerpárjáról nem is beszélve. Estelle az íjjal lövöldözik, és folyton vigyorog, mert sosem véti el. Elliott pedig valami általam ismeretlen fegyverrel vágja le folyton a bábu fejét. Összerázkódom. A negyedik körzetbeli lány is elég jó. Bár szerintem ő inkább okos, mint erős. Ugyanis valami technikával csonkítja meg a szerencsétlen táblát. A négyes fiú pedig szigonyt dobál. Erősen megszorítom a faágat, hogy ne dőljek le róla, e miatt az egész edzős dolog miatt. A jobb lábam mellé lendítem a balt, és leugrom a fáról. A fű puha, és felfogja az esésemet. Hanyatt dőlök rajta, és a kezemmel kezdem simogatni. Én nem vagyok nagy harcos! Én csak egy átlagos lány vagyok, aki előtt egész életében titkolóztak. Nem vagyok több! Sírni támad kedvem, de megerőltetem magamat, mert ha most sírok, akkor elítélnek. Naomi talpa landol mellettem, és a kezét nyújtja, hogy felhúzzon. Hagyom, hogy felsegítsen, és elhúzzon egy másik állomásra. Erről az állomásról még nem is hallottam. Itt lehet búvóhelyet készíteni. Csak be kell írni egy kis szerkezetbe, hogy milyen arénába próbálsz helyet készíteni, és voilá. Én jeges arénába, tengerparti arénába, és hegyvidéki arénába tanulok meg készíteni menedéket. Naomi unottan pakolászza a köveket, és mintha ez lenne, a világ legtermészetesebb dolga fogja magát, és ráül. Én éppen egy sivatagi arénába tanulok menedéket készíteni, de, ahogy észreveszem, a lányt kitör belőlem a röhögés.
- Szövetségesek vagyunk, nem? – vonja fel a szemöldökét, és kibontja a haját. Bólintok, mire Naomi hátraköti az egész fekete loboncost, és kiigazítja a szeméből. – Na, akkor majd te csinálsz menedéket, én, meg támogatlak a jelenlétemmel. – még mindig nevetve fejbe csapom magamat, és kiterülök a padlón. Naomi leszáll a kövekről, és törökülésbe helyezkedik mellettem. – Van egy pár infóm a kiválasztottakról. – vigyorodik el, és úgy fordulunk, hogy nagyjából rá lássunk a kiválasztottakra. – Estelle és Elliott. Ikrek, mint az látszik. Estelle simán kinyírná az arénában, mivel nem érdekli annyira a testvére testi épsége. Teagan és Niall. Niall Teagan bátyja. Nagyon okosak mindketten. És ez baj. – tátott szájjal bámulok a lányra, amiért ennyi mindent tud. De vajon honnan? Nem is nagyon van időm a csodálkozásra, mert folytatja. – Kiki és Camden a hatodik körzetből. Kiki első ránézésre egy nyápic. Be ne dőlj neki! Johanna szerint tapasztalt gyilkos. Camden, pedig támogatja. Csendben. – jobban szemügyre veszem a hatos Kikinek nevezett lányt. Átlagos 14 éves lánynak néz ki. Karamell színű áll vonalig érő haja van. Zöldes árnyalatú szemével ijedten bámulja a kezében tartott kardot, és ügyetlenül csapkod vele jobbra-balra. Talán tényleg úgy néz ki, mint egy átlagos lány, de nem hiszem, hogy Naomi hazudna főleg, hogy a mentorától tudja az infókat.

- Én is tudok valamit. – motyogom magam elé, és összekulcsolom a kezemet. Naomi fürkészni kezdi az arcomat. Lehet, hogy nem kellett volna megszólalnom! Mert most nagyon rosszul tettem. El kell neki mondanom! – Blossom és Myles nem fognak minket bántani. – harapom be a számat, és akármennyire is igyekszem, a hangom elcsuklik a mondat végén. Naomi kérdő tekintettel nyitná a száját, hogy kérdezzen, de leintem. – Mert ha megölnének vagy hagynák, hogy meghaljak, a mentoraik nem küldenének neki semmit, és nem foglalkoznának velük. – mondom, de közben kerülöm a szemkontaktust.

- Miért? – tárja szét a karját Naomi. Hiszen ő a szövetségesem! Bízhatok benne. Legalábbis azt hiszem. Végül is ő az egyetlen, aki szóba állt velem. Meg Greg. De ő nem számít, mert hát együtt járunk. És most nincsen idéző jel. Bár lehet, kellene. Aj, én összezavarodtam!
- Mert Cashmere a nagynéném, és Gloss a nagybátyám! – a szám elé kapom a kezemet, de a mondatot már nem szívhatom vissza. Naomi éppen le akar seperni egy kamu fűszálat a lábáról, de a keze megáll a levegőben. Nem csodálom. Hirtelen zúdítottam rá ezt az egészet. Meg mondjuk, ez elég furán hangzik tekintve, hogy a karomon ott fityeg a tizenkettes körzet szám. Cashmere és Gloss pedig az első körzet mentorai. – Ne akadj ki. – csúszik ki a számon. Persze ilyen helyzetbe, ha nekem valaki ezt mondaná, még jobban ki akadnék! Naomi arcán egy mosoly suhan át. Felemeli a karját, mire ösztönösen magam elé tartom a kezemet pajzsnak. Teljesen meglepődök, amikor magához ölel.
- Te vagy Joe Goodwin lánya! Te vagy Joe Goodwin lánya! – kántálja éneklő hangsúllyal. Az ujjaimat a szájára tapasztom, hogy maradjon már csendben, mert azért nem akarom, hogy mindenki megtudja. Rajtam kívül szinte mindenki tudja, hogy az apám mit csinált. Hogy megnyerte a viadalt, aztán felszívódott. Persze az a részlet kimarad nekik, hogy a tizenkettedik körzetbe szívódott, és megszülettem. De persze ez közel sem olyan fontos. Csak, annak, akit érdekel. És ezek szerint Naomit érdekli. Lehet, hogy úgy kellene ránéznem, mint az ellenségemre, de egyszerűen nem megy! Ő a szövetségesem és a barátnőm is egyben! Ha úgy néznék rá, mint az ellenségemre, most nem kotyogtam volna neki ki a kistitkomat. Megragadom a lány kezét, és egy olyan állomást keresek, ahol nincsen senki vagy kevesen vannak, és nem látszanak a kiválasztottak. Csak sajnos nincsen ilyen állomás. Olyan van, ahol nincsen senki. Olyan is, ahol kevesen vannak, de sajnos mindegyikről rá látni a kiválasztottakra. Ezért inkább a fegyverekhez rángatom a kis szövetségesemet, és úgy döntök, hogy a maradék időben a késekkel fogok próbálkozni. Már éppen nyúlnék egy adag késhez, amikor Naomi megragadja a kezemet.
- Tessék. Próbáld ezzel. Nagyobb esélye van, hogy ilyet szerzel a bőségszarunál. – mondja, és a kezembe ad egy pár darab csillag alakú valamit. Az ujjbegyemmel megérintem a csillag tetejét, és azonnal vér kezd belőle csöpögni. Mint egy kisgyerek a számba dugom az ujjamat, és várom, hogy elálljon a vérzés. Dobócsillag. Ha tudok, vele célozni bele tudom állítani egy emberbe vagy állatba. Erőt veszek magamon, és egy ideig a kezembe forgatom a csillagot. Felmérem a távolságot, és összpontosítok. Kisterpeszbe állok, mert azt szoktam, akárhányszor késekkel dobálózok. A dobócsillag valamennyivel könnyebb, mint a kés ezért nehezebb vele célozni, mert könnyen ki repülhet a megadott ívből. Megpróbálok magamból a legtöbbet kihozni, és úgy húzom magam mögé a kezemet. Felsóhajtok, és elhajítom a csillagot. A céltábla közepe mellett egy pár centivel áll meg. Így belegondolva nem is nehéz ez. Csak jól kell célozni. És azt folyamatosan gyakorolni. Egy csengőt hallok, amiből tudom, hogy a kiképzés véget ért. Kisimítom a homlokomba hulló frufrumat, és mosolyogva nézek Naomira, aki éppen egy bábu kaszabolásával végzett. Megforgatja a szemét, és visszateszi a baltát a helyére.
- Holnap találkozunk. – ölelem át gyorsan, és elindulok a lift felé. A liftnél Greg az egyik fiúval beszélget. Jobban szemügyre veszem. Sápadt arca van, barna haja, és kék szeme. A hátára Paxton név van biggyesztve a karjára, pedig kilences szám. Paxton biccent Gregnek, és tovább áll. Mit akarhatott tőle? Vajon szövetséget kötöttek? A kezem ökölbe szorul, de azonnal ki is enged. Mert ki vagyok én, hogy megmondjam Gregnek, hogy kivel köthet szövetséget, és kivel nem?

- Szia. – lépek oda hozzá, és megpuszilom az arcát. Greg összekulcsolja az ujjainkat, és beszállunk a liftbe. Benyomom a 12 feliratú gombot, és várom, hogy az üvegajtó becsukódjon előttünk. A lift megremeg, ahogy elindul felfelé, és megint elkezdődnek a fényjátékok.  
- Ki volt az a fiú? – bukik ki belőlem. Greg elmosolyodik, és felém fordul.
- A szövetségesem. – mondja szemrebbenés nélkül. Eltátom a számat. Greg elmosolyodik, és végig simítja az arcomat. – Csak vicceltem, Sel! Paxton csak megkérdezte, hogy nem láttam-e a körzet társát. – megnyugodva kifújom a levegőt. Nem, mintha idegesítene, csak az a fiú nem tűnik valami, hogy is mondjam megbízhatónak. Greg átkarolja a vállamat, és belepuszil a hajamba. Ez azt jelenti, hogy nem kell paráznom. Ő mellettem lesz.