27.Fejezet

Köszönöm a kommenteket, és a pipákat. Ehhez a részhez ajánlom mindenkinek a We Remaint, mert ez ilyen, énekelgetős lett. A következő is az lesz! Jó olvasást Reni Everdeen :) (Szandi Prior ugye Clove??)
_____________________________________________________________

A lakosztályba érve Katniss, és Peeta fogad bennünket.
- Öltözzetek át gyorsan, aztán gyertek a társalgóba. – szól Peeta. Greg, és én összenézünk. Mit akarhatnak? Vállat vonok jelezve, hogy fogalmam sincs mi a tervük. Greg bólint, és kézen fogva a szobámig kísér. Persze ott el kell válnunk mivel nem együtt, tervezünk átöltözni. Ledobom az ágyamra a kezeslábast, és a fürdőbe robogok. Lemosom magamról az izzadságot, és az egész mai napot. A szekrényben valami könnyű ruha után kezdek kutatni. Egy narancssárga ruhát választok. Nem nagy szám csak rövid ujja van, és deréktól bővül. Az alja össze van húzva, és kunkorodik. Egészen könnyű viselet. Egy ugyanilyen színű cipőt veszek fel, és egy erős kontyba kötöm a hajamat. Nem tudom, mit akarhatnak Katnissék, de jobb, ha minden lehetőségre felkészülök. Bezárom magam mögött az ajtót, és viszonylag jó kedvűen indulok a társalgóba. Ott Katniss, Peeta, Haymitch, Greg és meglepettségemre Portia és Cinna is.
- Sziasztok. – köszönök a stílustanácsadóknak, és elmosolyodok. Cinna magához ölel és puszit nyom az arcomra. Portia is így cselekszik én meg kezdek arra gyanakodni, hogy tényleg valami nagydolog van készülőben. – Hol van Effie? – kérdezem, mert feltűnik, hogy a csapatunk narancssárga parókájú kapitóliumi kísérője hiányzik. Levágom magamat Greg mellé, és továbbra is kérdő tekintettel nézek a többiekre.
- Mindjárt jön. – mondja Katniss. Bólintok, és hagyom, hogy a tekintetem az üvegasztalra vándoroljon. Mindenféle süteményekkel, és innivalókkal van megrakva. Szerintem tényleg sokáig leszünk itt. Pár perccel később Effie toppan a szobába. Nyomában egy vörösbe öltözött fiúval és lánnyal. A lányka vörös haja van, és egy gitárnak kinéző valamit cipel be a helyiségbe. A fiú zöld hajú (igen tényleg) és egy zongorának kinéző izét hoz be. Már ezt a két alakot többször is láttam a lakosztályba, de még sosem kérdeztem, hogy kik ezek.
- Katniss – szólítom meg. A lány felém fordul, és elmosolyodik. – Kik ezek? – bökök a vörös lány felé, akit Effie éppen utasít.
- Avoxok. – felel Katniss a kérdésemre. Mivel még mindig kérdőn nézek, rá folytatja. – Elkövettek valami bűnt ezért kivágták a nyelvüket, és így a Kapitóliumnak kell „dolgozniuk”. – a gyomrom szinte azonnal görcsbe rándul. Akaratom ellenére is, de megsajnálom ezt a két szerencsétlen alakot. Bár így bele gondolva többen is lehetnek. Milyen bűnt követhettek el? Katniss arca megvonaglik. Mintha tudná, hogy mit követtek el. De látszik rajta, hogy nem kíván erről beszélni, ezért abbahagyom az örökös kérdezősködést. Effie kiküldi a két Avoxot a szobából, és vigyorogva fordul felénk.
- Szóval tudjátok, hogy holnap kell bemutatnotok a tehetségeteket a Játékmesterek előtt. Ezért ma egész este gyakorolni fogunk rá. – vigyorodik el még szélesebben, mint általában. Összefonom az ujjaimat, és a térdem közé zárom őket. Van ebben egy ici-pici hiba. Pontosabban bennem van egy aprócska hiba. Nekem lámpalázam van. Nem is kicsi. Én feleléskor is leblokkolok, és csak tátogok, mint egy partra vetett hal. De sajnos nincsen más választásom, ha pontot akarok szerezni.
- Selah úgy értesültünk róla egyes személyektől. – szólal meg Haymitch, és közben a mutató ujjával Katniss felé bök. – Hogy tudsz zongorázni. Úgyhogy gyerünk, mutasd be a tudásodat! – a szemem kábé két centire szűkül, és leblokkolok. Peeta feláll a kanapéról, és felemeli azt a zongorának kinéző valamit. Kihúz belőle, ha jól látom valami állványt, és elém rakja. A hátam ívbe feszül, és görcsölni kezd az ujjam.
- Ez egy szintetizátor. Olyan, mint a zongora csak kisebb, és elektromos. – magyarázza Peeta, és végighúzza ujjait a billentyűkön. Megnyom egy gombot, és valami dallam hallatszódik a ráerősített hangszórókból. Bátorság Selah! Nem olyan nehéz ez. Csak az a sok rám irányuló szempár kicsit frusztrál. Zavartan a billentyűkre teszem a kezemet, és lenyomom. Persze nem rendes hangokat adok ki rajta csak bemelegítésnek. Az agyamban, valami könnyen előadható dallam után kutatok végül néhány kézjátékkal előadom a pár hangból álló darabot. Nem is olyan nehéz, és rossz ezen a hangszeren játszani. Bár ugyanaz, mint Vivienne zongorája csak kicsit kisebb, és nem olyan magasak a hangok rajta.
- Csodás! – tapsol meg Effie, és áradozni kezd rólam. Cinna, és Portia szintén mosolyogva néznek rám, és összeütik a kezüket. – Most énekelj is valamit. – utasít a kísérő. Az arcom sápadtba vált. Na, az viszont kizárt! Egy dolog, hogy játszom a zongorán, de énekelni azt nem tudok. Nem! Dalokat írok, de az ének az kizárt! Bármit csak azt ne. Mondjuk már meg egyeztem magamban azzal a ténnyel, hogy énekelni fogok a Játékmesterek előtt, de még nem jutott el teljesen a tudatomig.
- Mit? – suttogom elhaló hangon. Katniss megérinti a vállamat. Felé pillantok. Valamit tud, amit én nem.
- Nincsen valami általad írt dal? – tudja! Az első gondolatom az, hogy megtalálta a dalomat, elolvasta, és most azt akarja, hogy énekeljem el neki. Erre mégis mit válaszoljak? Hogy nem Katniss! Nincs olyan dal, amit én írtam. Vagyis, de bocsi ott van a szobámban az éjjeli szekrényem fiókjában?
- De van. – adom meg magamat. – Egy perc türelmet kérek. – teszem fel az ujjamat, és átspurizok a szobámba. Feloltom a villanyt, és a szekrényhez tipegek. Kirántom a fiókot, és gyorsan kikapom belőle a füzetkét, amibe lefirkantottam a dalomat. Gyorsan kellene visszamennem a társalgóba, de a lábam nem engedelmeskedik. Olyan szinten totyogok, hogy az hihetetlen! Szerintem legalább öt percet vesz igénybe, amíg a szobámból a társalgóba megyek. Pedig ez általában két-három perc. Leülök a helyemre, és kinyitom a füzetet a dalnál. Fogcsikorgatva ütöm le az első hangokat, de mielőtt még elkezdeném az első versszakot, kicsit belejövök.

Az összes módja annak, ahogy ismersz engem,
Minden korlát, amit kitaláltál, korlát, amire rájöttél
Meg kellett tanuld alattam tartani,
hogy, ne dobálják el, ne dobálják el.

Az első versszakot nem is hallom, mert a fülemben dobol a vér. A szemeim automatikusan lecsukódnak, és gyorsan kell folytatnom, mert az idő sürget.

Minden alkalommal, mikor fúj a szél,
Minden alkalommal, mikor fúj a szél,
Látom az arcodon.

Hallom a zúgolódást, és némi hangot is elcsípek a dalomból. Egy hang azt súgja, hogy folytassam.

Egy hideg éjszakán,
Nem lesz fer küzdelem,
Nem lesz jó éjszaka,
hogy elfordulj és elmenj.

Greg. Rá gondolok. Neki éneklem a dalt, de jobb, ha ő ezt nem tudja. A szívem hevesebb ütemre kapcsol. Kezdd a refrént!

Hogy elégess tűzzel,
Megfojts az esővel,
Felébredek a nevedet sikítva.

Igen, bűnös vagyok,
Igen, szent vagyok,
Akármi történik itt,
Akármi történik itt,
Mi megmaradunk.

A fülemben kezd megszűnni a doboló hang, és már nagyjából hallom magamat. Tiszta a hangom. Kristálytiszta.

Az elvesztegetett jövőről beszélünk,
De jól körül nézünk,
Jól körül nézünk.

Tudjuk, hogy nem a semmiért volt,
Mert sohasem hagyjuk, hogy lelassítson,
Nem, sohasem hagyjuk, hogy lelassítson.

Már nincsen sok hátra. És eddig minden zökkenőmentesen ment! Jaj, csak el ne szóljam magamat! Az elő refrén jön. Ugye?

Minden alkalommal mikor fúj a szél,
minden alkalommal mikor fúj a szél,
Látom az arcodon.

Egy hideg éjszakán,
Nem lesz fer küzdelem,
Nem lesz jó éjszaka,
hogy elfordulj és elmenj.

Nem merek körbenézni. Nem akarom látni a többiek arcát, mert félek, hogy kidobnám a taccsot miattuk. Már csak a refrén van hátra. Kétszer.

Égess el a tűzzel,
Megfojts az esővel,
Felébredek a nevedet sikítva.

Igen, bűnös vagyok,
Igen, szent vagyok,
Akármi történik itt,
Akármi történik itt,
Mi megmaradunk.

Egy kis átkötő részt kezdek játszani a szintetizátoron. Most néhány pillanat hatásszünet következik. Még mindig a zongorán ugrándozó fénypontokra szegezem a tekintetemet, mert félek, elbizonytalanodnék, ha meglátnám Katniss vagy Greg tekintetét. Fejezzük ezt be!

Azt mondtam mi megmaradunk.

Égess el a tűzzel,
Megfojts az esővel,
Felébredek a nevedet sikítva,
Igen, bűnös vagyok,
Igen, szent vagyok,
Akármi történik itt,
Akármi történik itt,
Mi megmaradunk.

A végét játszom. Már csak egy pár hangot ütök le a billentyűn. Nagyon leviszem a hangot, és ezzel befejezem a dalt. Megcsináltam! Nem hiszem el, de megcsináltam! És büszke is vagyok magamra meg minden, de vajon jó voltam? Az ölembe húzom a kezemet, és felemelem a fejemet.